"arca van mindegyik betűnek"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Gigászi évszakok
FISCHER BOTOND
„A mozgó jelnek alázattal kell alájátszani” - beszélgetés Csortán Márton kolozsvári bábművésszel
Láng Orsolya
Versek
MÜLLER DEZSŐ
Versek
Roland Dubillard
Az eső
Szabó Róbert Csaba
Az egy-egy-kettes meló
Balázs K. Attila
Vállfa
Haklik Norbert
Ruszin odüsszeia téren és időn át
Nagy Márta Júlia
Versek
HORVÁTH BENJI
Új idők veszett fiai
Németh Dániel
Versek
Varga Borbála
Versek
Demeter Zsuzsa
A megharcolt nyugtalanság
BENE ZOLTÁN
Valéria terve
Ferenczi Szilárd
A medvebőr elviselhetetlen könnyűsége
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum Entis: Opera cybernetica & cyborgica
Lakatos-Fleisz Katalin
A kesernyés félmosoly
György Alida
De vajon?
ANDRÉ FERENC
Figyelemgyakorlat
Jakabffy Tamás
Gesualdo – kolozsvári pódiumon
SZEKERNYÉS JÁNOS
Mágikus világlátás és szocreál
 
Láng Orsolya
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.

átjárás

 

jártunk békével valamelyik felnőtt kezén csüngve

a nagy kissé érdesebb, a puhább melegebb

a miénk mindig kicsi és fázós, királyi többesünk ellenére

mentünk át egyik karácsonyból a másikba

az apaiaktól, ahol a plafont karcoló csúcsdísz

a lefele fordított bőségszaru alja volt, az anyaiakhoz

ahol fúvott üveg állatokkal állt a fa az asztalon

 

a köztes térben a tűzoltótorony, mint az iránytű nyelve

követte mozgásunk, bevillant egy-egy kapualjban

ahol mindig aludt egy részeg, de sosem ugyanaz

és voltak függönyök, amelyeken át már napokkal azelőtt

égősorok sziporkáztak, valamiféle időeltolódás miatt

lesütött szemmel haladtunk el előttük, mintha olyan

dolog volna, aminek a látványához nem illik hozzászokni

 

a művészeti iskola melletti házfal tégláin

az állomásra terelt zsidók és békebeli járókelők kézjegye

korábbi dátumok fölött – a ceruzanyom tartós, a

sietős írás is cirkalmas – arca van mindegyik betűnek

a törvényszék falán ásító oroszlánok, szemközt

két meztelen gyerek könyököl a timpanonra

mi még bárhová tartozhatunk, díszére válnánk bárminek

 

a fehér csempekályhának azóta hűlt helye

az ügyvédek gipszkarton-falakkal oszlatták fel a tágas teret

a postaládát kicserélték, de a lépcsőházában még

mindig ott van a nagyapám által faragott lábtörlő

pontosabban sárlehúzó, amit egy szőnyegleszorító

gyűrűhöz láncolt, hogy lába ne keljen soha, ezt látogatjuk

mostanában az ünnep másod- vagy harmadnapján

 

 

fásulás

 

az a fa mi vagyunk

felváltva vagyunk mi az a fa

azok a fák voltunk

most csak én

most csak te vagy azok a fák

elvált az a fa

nem is volt soha kettő

egy olyan pár volt

amiről soha nem gondolta senki, hogy kettő

soha nem is volt egy

kettő fa volt

mi voltunk az a fa

mi vagyunk fák most

de semmiképp sem az a fa

az a fák

akik előttünk is ők voltak

csak mi láttuk őket egyként

mert ketten voltak

mint mi ahogy egyedül

 

 

új ismeretség

 

úgy váltunk el, hogy hamarosan utánam jössz

van még egy kis dolgod

aztán a hátsó kijáraton távozunk

ha szembe jön valaki: csak a boltba indultunk

én addig hátra megyek az akácosba

kinyúlok a szárazföld fölötti stégen

jól esik a deszkák kényelmetlensége

a lombszita galuskákat szaggat a fényből

és egyre távolabbról hallom a susogást

mialatt agyamban tudásként rögzül létezésed

egy fürt szőlővel ébresztesz majd fel

tényleg aludtál?, kérdezed

de előtte még átlépsz a küszöbön

hogy ne keretezz be az ajtókerettel

amíg én modellt alszom

a törzsek között szaggatott testtel

és akkor mehetünk





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében