átjárás
jártunk békével valamelyik felnőtt kezén csüngve
a nagy kissé érdesebb, a puhább melegebb
a miénk mindig kicsi és fázós, királyi többesünk ellenére
mentünk át egyik karácsonyból a másikba
az apaiaktól, ahol a plafont karcoló csúcsdísz
a lefele fordított bőségszaru alja volt, az anyaiakhoz
ahol fúvott üveg állatokkal állt a fa az asztalon
a köztes térben a tűzoltótorony, mint az iránytű nyelve
követte mozgásunk, bevillant egy-egy kapualjban
ahol mindig aludt egy részeg, de sosem ugyanaz
és voltak függönyök, amelyeken át már napokkal azelőtt
égősorok sziporkáztak, valamiféle időeltolódás miatt
lesütött szemmel haladtunk el előttük, mintha olyan
dolog volna, aminek a látványához nem illik hozzászokni
a művészeti iskola melletti házfal tégláin
az állomásra terelt zsidók és békebeli járókelők kézjegye
korábbi dátumok fölött – a ceruzanyom tartós, a
sietős írás is cirkalmas – arca van mindegyik betűnek
a törvényszék falán ásító oroszlánok, szemközt
két meztelen gyerek könyököl a timpanonra
mi még bárhová tartozhatunk, díszére válnánk bárminek
a fehér csempekályhának azóta hűlt helye
az ügyvédek gipszkarton-falakkal oszlatták fel a tágas teret
a postaládát kicserélték, de a lépcsőházában még
mindig ott van a nagyapám által faragott lábtörlő
pontosabban sárlehúzó, amit egy szőnyegleszorító
gyűrűhöz láncolt, hogy lába ne keljen soha, ezt látogatjuk
mostanában az ünnep másod- vagy harmadnapján
fásulás
az a fa mi vagyunk
felváltva vagyunk mi az a fa
azok a fák voltunk
most csak én
most csak te vagy azok a fák
elvált az a fa
nem is volt soha kettő
egy olyan pár volt
amiről soha nem gondolta senki, hogy kettő
soha nem is volt egy
kettő fa volt
mi voltunk az a fa
mi vagyunk fák most
de semmiképp sem az a fa
az a fák
akik előttünk is ők voltak
csak mi láttuk őket egyként
mert ketten voltak
mint mi ahogy egyedül
új ismeretség
úgy váltunk el, hogy hamarosan utánam jössz
van még egy kis dolgod
aztán a hátsó kijáraton távozunk
ha szembe jön valaki: csak a boltba indultunk
én addig hátra megyek az akácosba
kinyúlok a szárazföld fölötti stégen
jól esik a deszkák kényelmetlensége
a lombszita galuskákat szaggat a fényből
és egyre távolabbról hallom a susogást
mialatt agyamban tudásként rögzül létezésed
egy fürt szőlővel ébresztesz majd fel
tényleg aludtál?, kérdezed
de előtte még átlépsz a küszöbön
hogy ne keretezz be az ajtókerettel
amíg én modellt alszom
a törzsek között szaggatott testtel
és akkor mehetünk