Szikla, fölötte ég
rügyező messzeség
hagyom hogy elmenj mellettem szó nélkül
hadd legyen keserű az év.
Itt minden felfele
lándzsa vagy ölelés?
haragom egyre nő és
cseppről cseppre a kiáltás összegyűl.
Elfordítja fejét
akit szólítanék
– ki utánam rohan attól én –
szavaim némaságba hullnak
végtelen tiszta kék
erősödöm így
edzve egyedül.
Nem állok meg
mert tiszta kő
könnyem nincs és csak
derűt fogsz tőlem hallani.
Végigcsinálom akkor is
keresztülmegyek az erdőn
harcom szeretőm szentem
acéloz engem
– a fegyver végül én vagyok.
Szerelmemet megint
akaszthatom a falra
mert nincs vele kit megszólítani.
hűség Magamhoz
mondod nekem, mint hitetlen tamás
hogy ez keresztút, és nincs feltámadás.
gondolod hogy jézus akit a szálka
mindenhonnan ért – feltámadásért
csinálta?!
egyébként van, ha nem is látható –
egyetlen halál sem hiábavaló.
triptich
szívem a pokrócon dobog
préselik bordák bútorok
testvér az éggel, gőzöké:
bezárták négy vonal közé
ne reméld hogy odaát:
halál után nem iszunk több teát
egy ember szenvedése csak azt ordítja
mennyire tehetetlen a másik
most hogy a munkától olyan vagyok
mint az összekottyant saláta
mosolyog rám és biccenti fejét
elmenőben minden dáma
szándéktalan terápia
hangulatukra garancia:
társába karolva elhalad
és megkönnyebbülten köszöni hogy (ma)
nem vagyok konkurencia.
nem akarok ideális életet élni
mert én sem vagyok ideális
ingó tavon a dokk között
kacsákból kapom a zen leckét
görbülő nanó felett nyögök?
úszik és hápog szembe velem
negyven kiló elégedettség
társaim
tíz éven át szólongattalak
rátok üvöltenem most volna ok:
facsarja szívem a sok abortált pillanat
amelyet szült a hallgatásotok
szuvenír
ez egy külföldi párna.
körbetekertem pulóveremmel
ne érjek hozzája.
különben ha elkopik
vagy beszívja hajam illatát
háborgat majd érte
béradóm, gazdája.
marad az illat pulóveremben
elviszem hozzád ha hazaérkeztem.
szórakozott
párnámra tekertem az inget
cserélek, nincs mit felvegyek.
levetem a régit és majdnem
a párnát veszem fel ing helyett.
kilépek
közel volt a határ.
ha meglógni akartam
átugrottam svájcba.
nem voltak feliratok, csak 1-2 utcanév.
bárányok legeltek szerteszét
egy asszony
póréhagymákat ültetett sűrűn
az ágyásba.
Varga Borbála 1986-ban született Kolozsváron, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen végzett festészet szakon. Honlap: http://vargaborbala.com/. Kötete: Seurat és az áriák (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2008).
