IV.
Episzódioi: események.
Peripeteiá: fordulat, becsapódás és lecsapás
Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
Dániel, 12: 2-3.
1. A Homo Artifex Scenicus, az ember mint a Terra-i Tér-Teatrum és Scena Színésze és Szentje képezi a teo-teatrális Világmű, a Commœdia Cosmica – az isteni Nézők Létesítő Látása által állandóvalólag állított és ennek folytán folyamatosan fönnálló Opera Optica – Lelkét.
2. Szent Szint a Színész, a Szín-Szintek és a teo-teatrális téridő-Szintek és Színek szemiotikai és szemantikai Sámánja, hisz Ő, az Actor Amino-Animator, a mindent átlósan át-látó-alakító, a létesítő, lelkesítő, a mindeneket megelevenítő és föltámasztó Szem, a Személyek Személye, a lemezelődő Lények, a Lenni ige jeli Jelenének, Jelenségének és Jeleneteinek a lenti Lentséje.
3. A Lélek mint Phae ton, mint transzcendens Fo ton-Folyó, mint Égő és Égi, Éj-szaki Fény, vagyis mint Színész – mint a köz-mozgó Kozmosz kommunikatív Test-Tesztjének és Kométájának a tragikomikus Lelke és Lehelete – pedig lehet hullócsillag:
L
É
|
L
E
|
K
;
csillagkép:
L
É L
E K
;
ikercsillag,
Romulus és Remus Ég- és Jég-lékelő Romboló-Rombusza:
L
É K E
L
;
bio-kaleidoszkóp, piramidális prizma
és kvantummechanikai távcső:
L
É L E K
4. Ámde mit is lelkesít a Színművész, azaz a plátóian és a Carl Gustav Jung-ian mániákus Anima-Animus, a hippokráteszi, létezés-orvosló Hippokritész, a multiverzális Világdráma, a tragikomikus Kozmosz eme Komédiása, e Krónosz-ian és krónikusan, e Saturnus-ian szatírikus és pompás Kozmopomposz, a Színész, a homo cosmo-scenicus mint Schelling-i Világ-Szellem, mint vélt, valamint valóssá változó Welt-Seele?...
Hát, történetesen a drámai Mű traumatizált, tragikai, történelmileg tört Törzsét: e telekommunikációs Teszt-Testet, e transzcendens távközlési eszközt, ezt a világok között lélektani hídat képező, teleportatív Járművet, lett légyen ez az egyiptomi teológia Ka- és Ba-testeit mérő héber, kabbalisztikus és mentál-ballisztikus Mérkábá, a római, szárnyas sarújú Mercurius arkhaikus és szakrális sárkányrepülője, a Röpt rab, rabló és ragadozó Raptor-Reptiliáinak a Repülőszőnyege, a Rejtélyes Re~Ra és a Neó-Eón-Noé Bárka-Árkánuma avagy a távolba- s a jövőbe-látó, s nemkülönben szakrális Zakariás próféta színarany, lángőrző cső-rendszerű, hétágú Mécstartó Lámpása (Zak. 4: 1-14), Repülő Könyvtekercse (5: 1-4) avagy a Gólyaszárnyú Hölgyek által lebegtetett, s az Ég, a Vég, a Vega galaxisai felé emelkedő Vékája (5: 5-11) (3), hogy Illés tüzes, szakrális Szekeréről, Saturnus szatellitjeiről ne is szóljunk Ra mindenféle Rakétáinak a metaforizált védőponyvája alatt.
5. E kettő – a Színész mint Lélek és a Színdarab mint Test-Teszt – egymással összeadódó, összekapcsolódó, egymásrataláló násza, híres Hierogámiája és eredetileg frígiai illetőségű frígye teszi szuverén Én-Entitássá – azaz: az Elő-Elohimeket összesítő Ős-Ő – Él, az Első – Ádám-i Adásává, vagyis: élővé – az Elő-Adást, ezt a Szerző Szer-Száma – a Szeretet-Szerelem – arányolódó, mérten mérsékelt én-energiái által szerzett és összeszerkesztett Szerver-Szervezetet.
6. Az Előadás mint teremtett Mű ezenképp nem egyéb, mint egy hologramatikus fönntartottságú és jelentős pszicho-energetikai teljesítményű tér-idő-Entitás, egy mentális, valamint fizikai föltöltöttségű s a Szerző-Szereplők-és-Színészek által kibernetizált és célvezérelt Gólem, azaz egy olyan kiváltképpen emberközpontú rendezettségű és megtervezettségű, szellemi természetű és episztemológiai célirányosságú, szerves Cyborg-robot, egy olyan onto-kombinatorikus, élő elemekből összeálló és programozott kirakó- és szórakoztatójáték, ami egyidőben Játék-Tér és Játék-Szer is egyben.
Jegyzetek
1 L. lat. lampas, adis, fáklya, szövétnek, gyertyatartó, fény, világosság. Vö. Zak., 5: 1-15: Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.”.Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” In : A Szent István Társulat Szentírás-Bizottságának fordítása. Új bevezetőkkel és magyarázatokkal; sajtó alá rendezte Rózsa Huba, Bp., 2013.
2 Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset. Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: „Mit látsz?” „Egy repülő könyvtekercset látok – feleltem. – A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök.” Erre így szólt: „Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre. Szabadjára engedem – mondja a Seregek Ura –, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt.” Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: „Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!” Megkérdeztem: „Mi az?” Azt mondta: „Egy véka közeledik.” Majd hozzátette: „Ez az egész ország gonoszsága.” Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában. Azt mondta: „Ez a Gonoszság!” Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette. Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé. Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: „Hová viszik a vékát?” Azt felelte: „Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el.” In: Uo.
Károli Gáspár revideált fordításában nem „ólomfedél emelkedik föl”, hanem „egy kerek ón-darab repül vala”, s az ezt emelő nők szárnyai „olyanok, mint az eszterágnak szárnyai” [eszterág, a gólya népi elnevezése, B. F.]
