"arca van mindegyik betűnek"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Gigászi évszakok
FISCHER BOTOND
„A mozgó jelnek alázattal kell alájátszani” - beszélgetés Csortán Márton kolozsvári bábművésszel
Láng Orsolya
Versek
MÜLLER DEZSŐ
Versek
Roland Dubillard
Az eső
Szabó Róbert Csaba
Az egy-egy-kettes meló
Balázs K. Attila
Vállfa
Haklik Norbert
Ruszin odüsszeia téren és időn át
Nagy Márta Júlia
Versek
HORVÁTH BENJI
Új idők veszett fiai
Németh Dániel
Versek
Varga Borbála
Versek
Demeter Zsuzsa
A megharcolt nyugtalanság
BENE ZOLTÁN
Valéria terve
Ferenczi Szilárd
A medvebőr elviselhetetlen könnyűsége
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum Entis: Opera cybernetica & cyborgica
Lakatos-Fleisz Katalin
A kesernyés félmosoly
György Alida
De vajon?
ANDRÉ FERENC
Figyelemgyakorlat
Jakabffy Tamás
Gesualdo – kolozsvári pódiumon
SZEKERNYÉS JÁNOS
Mágikus világlátás és szocreál
 
Lakatos-Fleisz Katalin
A kesernyés félmosoly
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


„Akkor is hiszek az emberi érzésekben, ha azok a legprimitívebb megnyilvánulásokat szítják” – mondja Bajor Andor egy vele készült beszélgetésben. A fenti mondat sokat elárul erről a különleges alkatú íróról, illetve a Bajor Andor születésének 90. évfordulójára kiadott kötetről is. Az itt közzétett tanulmányok, kritikák, esszék, méltatások ugyanazon klasszikusan humanista világértelmezői skálán mozognak, mint a Bajor Andor-életmű. Megértés, embert féltő empátia, értékközpontúság jellemzi mindegyik szöveget, legyen az finom szövegértelmezés vagy személyes emlékekből szőtt baráti méltatás.

 

A kötet hét tematikus egységből áll, amihez Bajor Andor irodalmi munkásságának jegyzéke, továbbá képmelléklet társul. A hét egység igyekszik az életművel összhangban folytonosságot, linearitást teremteni. Az Úszólecke a Körösön címmel ellátott a gyökereket, a szülőföld szerepét taglalja, továbbá az írónak a nagyváradi irodalmi körrel való kapcsolatát. A következő egység, A „Kerek perec”-cel kezdődött nemcsak Bajor első kötetéről, az 1955-ben megjelent Kerek perec szatíra- és humoreszkkötetéről közöl recenziókat, hanem nagyjából időrendi sorrendben közli megjelent műveinek fogadtatását. A következő: Magánlevél – közügyben című rész leveleket, személyes találkozásokat felidéző, és az író 50. születésnapjára írt esszéket tartalmaz. Az Íróasztalfiókok titka című rész egy szerzővel készült interjút, eddig közöletlen kéziratokat, továbbá a hatalommal való összeütközés dokumentumait teszi közzé néhány Bajor-verssel egyetemben. A Gyász és emlékezés az alkotó halálára vagy halálának évfordulóira írt méltató beszédeket gyűjti egybe, az … És tovább él a mű Bajor különböző köteteinek, műveinek elemzéseiből, ismertetéseiből áll. Az utolsó egység, a Mérlegen Bajor Andor szatíráinak és paródiáinak jellegét értelmezi néhány jelenkori tanulmány szemszögéből. A kötet szövegei tehát meglehetősen széles skálán helyezkednek el: a szocialista érától egészen a jelen irodalomtörténetének értelmezési irányáig – Molter Károlytól Demény Péterig vagy Balázs Imre Józsefig.

 

Kerek perec”-cel kezdődött című részben lép be Bajor Andor humorának értelmezése, ami a teljes kötet vezérmotívumává kerekedik. Mennyiben humorista Bajor Andor? Miben áll sajátos humorának lényege? – teszik fel a kérdést a kötet szerzői. Közös sajátosságuk a kötet tanulmányainak, hogy önmagában a humorista minősítést Bajor Andor esetében kevésnek, sőt torzítónak érzékelik. Bajor Andor nem, vagy nemcsak humorista, hanem annál több: költő, filozófus, moralista. A humor valójában mélyebb igazságokat megmutató látásmódjának eszköze. Ahogy Karinthy Frigyes sem volt csak humorista – a vele való párhuzam folyamatosan visszatér a kötetben –, pusztán nevettetőnek, humoristának lenni nem elég. Király László megfogalmazása szerint a humor izgalmas út az igazságok felfedezéséhez. Azaz – folytatja – a humor nem más, mint filozófia. Ennek szellemében tehát Bajor Andor szatírakötete komoly olvasmány. Tegyük hozzá, ez megint csak összevág Bajor szatíraértelmezésével, amikor egyik vele készült interjúban azt mondja: „egy adott társadalomban a szatíra műfajának virágzásából, illetve hervadásából mérhető le az igazság szelleme.”

 

Honnan ez a különleges, ha úgy tetszik, Bajor Andor-os humor, amely egyszerre komikus és részvétet keltő? Ezt a toposzt mozgósítják Bajor Andor szatírái, paródiái is. De vigyázat, nem teljesen, csak félig-meddig! A kötet szövegeiben ugyanis Bajor Andor lírai alkata a másik főszólam – természetesen a humorral egybefonódva. A humor a gyermeki sebezhetőségében megnemesedik és válik komoly mondanivalót kifejező esztétikai kategóriává. Bálint Tibor szerint ez a lírai alkat választja el a nagy előd Karinthytól is, aki pályatársait karikírozta, s meglátása szerint Bajor nem annyira racionalista, mint Karinthy, ő inkább „a szív billentyűin, az idegeken táncoltat”, „született lírikus”, sőt „szentimentális költő”. Földes László szerint az elégikus önvallomások Bajor Andor remekművei. Egész írásművészete nosztalgiás visszamenekülés a gyermeki képzetekhez, visszavágyódás a gyermekkorba – folytatja. Láng Gusztáv szerint írásaiban lírai szereppé mélyül a humorista kötelező naivitása. Szalay Károly úgy fogalmaz: „majdnem minden írása lírai önvallomás”. Vagy: „örök kisdiák, akivel tréfál az élet”.

 

Bajor kisembere viszont, aki humoreszkjeinek hőse, és aki vérlázítóan hagyja magát becsapni a világ által, mégsem balek, hanem filozófus. Arlequin-bohóc, chaplini kisember, és egy kicsit Švejk is, ha már kulturális párhuzamokat keresünk. Filozófus, mert míg a világ őt kacagja ki, ő ügyesen visszafordítja mindezt a világra. Csendben és panasz nélkül. Hát végül is nem a világ a hibás azért, mert egy jóravaló, szabálytisztelő embernek kell húznia a rövidebbet?

 

Egy másik értelmezési szál a kötetben Bajor Andor torzóban maradt – vagy ennek érzett – életművét boncolgatja. Fodor Sándor úgy fogalmaz, pályatársai közül az ő életműve maradt talán a leginkább befejezetlen. Rácz Győző Bajort irodalmunk legnagyobb ígéretének mondja. Finomít ugyan rajta, miszerint írónk úgy ígéret, ahogy egy tolsztoji formátumú író lehetne ígéret a nagy elbeszélések sorozata után, amelyben ott kísért a hatalmas kupolájú szintézis, a Háború és béke lehetősége. Persze vannak ennél megengedőbb hangok is a kötetben. Csiki László szerint az életmű egésze akár egyetlen regénynek is felfogható, amelyben a főhős ő maga (értsd lírai énje), az esendő, a kisemmizett kisember, az álmában csalódott gyerek, a nagyratörő és kisemmizett alkotó.

 

Miért van az az érzése egyes értelmezőknek, hogy Bajor Andor élete nagy művét nem írta meg? Hogy életműve befejezetlen? A hiányérzet egyik okát kereshetjük talán a műfajok hierarchikus felfogásában, azon belül a regény műfaji primátusának konszenzusában, amely az írókra és a befogadókra egyaránt hat. Másik oka már magából a Bajor-életútból származhat: az alkotó korai, hirtelen halála, továbbá a kor, a szocialista hatalom is folyamatosan megfigyelte, szorongatta.

 

Rendkívül fontos része a kötetnek azoknak a szövegeknek a közreadása, amelyek Bajor Andor hatalommal való összeütközését váltották ki. Magára a bajori szatírára is rálátunk itt: honnan jön egyáltalán a szatírára való hajlam? A szocialista rendszerben a személy és az alkotóember nem lehetett szabad, nem írhatott azt, amit akart, a legkisebb utalást is félremagyarázhatták, a rendszer elleni bűnné torzíthatták. Dávid Gyula három olyan írást tár a nyilvánosság elé, amelyek miatt Bajor felelősségre vonásban részesült. Mint Dávid Gyula megjegyzi, A húsvéti nyúl című novellában annak szövegszerűen egy félmondata lehetett az, amely az illetékes elvtársak akcióba lépését kiválthatta. Más kérdés, hogy a novellát valaki a nem sokkal előtte letartóztatott Páskándi Gézára utaló kulcsnovellának minősítette. A második esetben a Szunyogh elvtárs és a haragos káderesek miatt már írásbeli megrovást vont maga után, mivel ebben az esetben már nem volt nehéz belemagyarázni a rendszert és a párthatalmat kritizáló attitűdöt. Ezt a csorbát csak úgy lehetett kiköszörülni, ha az író önkritikát gyakorol – az önbírálatot tartalmazó levél szintén jelen van a kötetben.

 

A harmadik eset volt a Napsugár politikai vezércikke körüli botrány. A vezércikk kötelező témája szerint a népek testvériségéről kellett szóljon. Bajor a kölcsönösséget hangsúlyozva eltért a kötelezően elvárt nacionalista szólamtól. Komoly következménye volt ennek a cikknek, ugyanis a mintegy egy éven át tartó huzavona után, legfelső utasításra, Bajort menesztették állásából.

 

Nem is valójában Bajor Andor mint személy ellen irányult a megtorlás, hanem – ahogy a közreadó Dávid Gyula fogalmaz – egy epizódja volt annak az ideológiai visszarendeződésnek, amely a magyar forradalom leverését követő romániai megtorlásokkal párhuzamosan ment végbe. A hatalomnak erőt kellett mutatnia, szigorúan meg kellett torolnia minden kihágást – mindennek Bajor Andor csak egyik elszenvedője volt. S míg Molter Károly egyik, a kötetben is szereplő recenziójában azért bírálja Bajor Andort, mert túl intellektuális és nem eléggé jókedvű, felszabadult a humora – merthogy az épülő szocializmus igenis igényli a humort –, az olvasó nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Habár utóbbit is inkább egy kesernyés félmosollyal. Amolyan bajorandorosan.

 

 

Bajor Ella – Dávid Gyula (szerk.): Főúr, írja a többihez. Bajor Andor emlékezete. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2017.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében