"arca van mindegyik betűnek"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Gigászi évszakok
FISCHER BOTOND
„A mozgó jelnek alázattal kell alájátszani” - beszélgetés Csortán Márton kolozsvári bábművésszel
Láng Orsolya
Versek
MÜLLER DEZSŐ
Versek
Roland Dubillard
Az eső
Szabó Róbert Csaba
Az egy-egy-kettes meló
Balázs K. Attila
Vállfa
Haklik Norbert
Ruszin odüsszeia téren és időn át
Nagy Márta Júlia
Versek
HORVÁTH BENJI
Új idők veszett fiai
Németh Dániel
Versek
Varga Borbála
Versek
Demeter Zsuzsa
A megharcolt nyugtalanság
BENE ZOLTÁN
Valéria terve
Ferenczi Szilárd
A medvebőr elviselhetetlen könnyűsége
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum Entis: Opera cybernetica & cyborgica
Lakatos-Fleisz Katalin
A kesernyés félmosoly
György Alida
De vajon?
ANDRÉ FERENC
Figyelemgyakorlat
Jakabffy Tamás
Gesualdo – kolozsvári pódiumon
SZEKERNYÉS JÁNOS
Mágikus világlátás és szocreál
 
SZEKERNYÉS JÁNOS
Mágikus világlátás és szocreál
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


 

Kisebbik leánya, a Franciaországban élő Anca Szőnyi Thomas rendezésében a Temesvári Művészeti Múzeum termeiben elhunyta fél évszázados évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt Bánlaki Szőnyi István (1913–1967) festőművész alkotásaiból.

 

A kivételes tehetségű képzőművészt szoros szálak fűzték szülőföldjéhez, a Bánsághoz és Temesvárhoz. Lugoson járt középiskolába, ahol a templomfestő Virgil Simionescu, valamint a portrékat, táj- és életképeket kiállító Emil Lenhardt figyelt fel adottságaira. Bemutatkozó tárlatát 1932-ben rendezte meg Temesvárott. 1933-ban a Béga-parti városba átköltöztetett Szépművészeti Akadémiára iratkozott be, ahol a grafikus Podlipny Gyula és a festő Catul Bogdan voltak mesterei. Okleveles festőművészként a Kereskedelmi és Iparkamara épületében 1938-ban rendezte meg újabb egyéni kiállítását, amelyről a világhíres regényíró, Markovits Rodion közölt méltató sorokat a Temesvári Hírlap hasábjain. 1939-ben Párizsba utazott, ahol az Academie Ranson növendékekét mélyítette szakmai ismereteit. A 2. világégés kirobbanása hazatérésre kényszerítette: Temesvárott a reneszánsz, a későromantika és a mágikus realizmus klasszikusainak modorában, remek forma- és színérzékkel leginkább alakos kompozíciókat, aktokat, arc- és tájképeket, önarcképeket festett. Az expresszionizmus jegyében fogant 15×4 méteres impozáns falfestménye, amelynek A munkásság és az értelmiség összefogása címet adta, s amelyet munkaszolgálatosként 1940–1944-ben a temesvári fa- és fémipari szakiskola dísztermének falára festett. Monumentális méretű vászonkompozícióval ékesítette a Bánság fővárosának egyik sörözőjét is.

 

Franciaországi tapasztalatai, mesterei és művésztársai – Gallas Nándor, Podlipny Gyula, Szobotka András, Dimény István – hatására korán elkötelezte magát az illegális kommunista mozgalomnak. Műveivel rangos romániai és külföldi seregszemléken szerepelhetett. Nyolc festményét és rajzát – köztük a Dózsa György és Varga Katalin alakjait megidézőket – mutatta be 1958-ban a Velencei Biennálén. A következő esztendőben festette meg a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház előadótermében a Budai Nagy Antal vezette bábolnai parasztfelkelésnek emléket állító 2,80×9,60 méteres falfestményét. A magyar vonatkozású és kötődésű témák hivatalos „szakértőjének” számított. Hitbuzgó kommunistaként ecsetjét teljes mértékben a parancsuralmi rendszer elvárásainak, kultúrpolitikai követelményeinek szolgálatába állította: néphősöket, illegalistákat, ipari tájakat és élmunkásokat festett. Mesterségbeli kompromisszumokat azonban nemigen tett: a szokványos „kincstári témákat” is párját ritkító igényességgel, remek szín- és formaérzékkel vitte vászonra. Kimunkált, hatásos kompozíciókat festett. Nem állt be a szocreál giccsfestők népes táborába.

 

Összegyűjtött anyagával a reprezentatív tárlat és a megjelent album átfogó képet nyújt Szőnyi István fordulatos életpályájáról, többrétű életművéről. Nagy erénye a kiállításnak, hogy jó néhány kiemelkedő, antológikus festményhez a magángyűjteményekből összeszedett, kiállításokon nem, vagy csak ritkán szerepelt alkotások, fotográfiák és személyes tárgyak sokaságát társította, s kínálta közel három hónapon át megtekintésre és alaposabb tanulmányozásra.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében