"hűvös zöldje átdobogott"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Eldorádók, márciusban
Domokos Zsófia
„Aztán kiderült, hogy cenzúra nélkül is van irodalom” - beszélgetés a 70 éves Bogdán Lászlóval
Boda Edit
Versek
WOLFGANG BORCHERT
Novellák
Dimény Lóránt
Tizenkettő
Majláth Ákos
Tejfog
Robert G. Elekes
Versek
Nyíri Katalin
A buszon
Barcsai László
Fogak
Kali Ágnes
Versek
BORCSA JÁNOS
Gazda József utazásai térben és időben
Ioan Moldovan
Versek
Gyenge Zsolt
Fesztiválnapló: Berlinálé 2018. Az eljelentéktelenedés útján?
Bartha Réka
Anna: a tóból kimagasló
Patócs László
Küllősödés
Péter Árpád
Zárt ajtó
Miklós Krisztina
Körmünk alá ragadó emlék
Jakabffy Tamás
Lockwood, „Monsieur 100 000 volt”
Túros Eszter
Térjelek
 
Ioan Moldovan
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

Primitív feljegyzések

(Însemnări primitive)

 

Többé nem írok már a gregorián naptár

peremére

kettőződik a tél

kettőződik a fény fejemben a borostyánszínű fáról

            szarvak hullanak

és az ünnep jeleként felharsan a kecskeüvöltés

Kilépek a fedélzetre, köszöngetek, hátamon viszem

            az agyaggal rakott zsákot

fiatalságtól öregségig és vissza

Vajon az én kutyáim miért nem szabadulnak meg a szíjtól

            miért nem indulnak

az apró és fekete csillag felé, a hatalmas, a hatalmas,

            a félelemtől tébolyultan hullámzó

füvek fölé

Többé nem írok még csak az etruszk naptár

            peremére sem kiszórom a hamut

a borostyánszínű fa alatt amely néha váratlanul

            elhiszi rólam

hogy élek

 

 

Madame De la Pubelle

 

Ma nem jött el a három grácia

ma tábornokok és ezredesek jöttek hogy mélázó

                        nyugdíjasokhoz illő

klubjukba fogadjanak

egy szép napon verseimet kell szavalnom nekik

                        a feleségeiknek unokahúgaiknak

ezzel foglalkozom most

ma nem szedtem gallyakat mert a fináncnál és a jegyzőnél

                        jártam

ma fekete golyóstollat vásároltam hittem

szépen ír majd de ördögét neki karcol akár az ág

                        amit felszedek amikor

sétáltatlak hogy te is megértsd hova tűnt belőlem a büszke hév

ma a fináncnál voltam és ismét a jegyzőig kellett elérni

ma nem is volt egy csepp időm se hiába élni

 

 

Memóriám iskolai füzetek sora

(Memoria mea e un şir de caiete de uz şcolar)

 

Felébredt a Belső Grafomán és készíti

                                                Titkos Terveit

 

Vízben ébredek és az elárasztott szobákban megpillantom a

hatalmas zöld kígyót amint villámgyorsan felbukkan egy lián mögül

aztán lesben áll az ajtó mögött. Kinézek az ablakon és látom

a tomboló vihart: esők és havak zúgnak a hat hét méternél is magasabbra

emelkedő utcai áradat fölött. Ijedten lépek a folyosóra és

látom az Asszonyt amint interjút ad nyakáig érő vizekben úszva.

Vajon merre járnak a gyerekek?

 

 

KARÁCSONYI ZSOLT fordításai

 

 

 

Ioan Moldovan költő, író, esszéista 1951-ben született a Kolozs megyei Obozon. Az Echinox folyóirat körének meghatározó személyisége. Jelenleg a nagyváradi Familia folyóirat főszerkesztője, számos irodalmi díj kitüntetettje. Tizenkét kötete jelent meg, jelenleg Nagyváradon él.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében