"hűvös zöldje átdobogott"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Eldorádók, márciusban
Domokos Zsófia
„Aztán kiderült, hogy cenzúra nélkül is van irodalom” - beszélgetés a 70 éves Bogdán Lászlóval
Boda Edit
Versek
WOLFGANG BORCHERT
Novellák
Dimény Lóránt
Tizenkettő
Majláth Ákos
Tejfog
Robert G. Elekes
Versek
Nyíri Katalin
A buszon
Barcsai László
Fogak
Kali Ágnes
Versek
BORCSA JÁNOS
Gazda József utazásai térben és időben
Ioan Moldovan
Versek
Gyenge Zsolt
Fesztiválnapló: Berlinálé 2018. Az eljelentéktelenedés útján?
Bartha Réka
Anna: a tóból kimagasló
Patócs László
Küllősödés
Péter Árpád
Zárt ajtó
Miklós Krisztina
Körmünk alá ragadó emlék
Jakabffy Tamás
Lockwood, „Monsieur 100 000 volt”
Túros Eszter
Térjelek
 
Péter Árpád
Zárt ajtó
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


 

Gömöri György: Az ajtó monológja. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2017.

 

Gömöri György komplex, tudományos értekezések és erős, a legpontosabban talán referenciálisként definiálható líra között feszülő életműve érdekes kiegészítést kapott 2017-ben, Az ajtó monológja című, tenyérnyi méretű verseskötettel. A négy ciklusba szervezett kötet sok olyan írást tartalmaz már, amelyek korábban megjelentek pl. az Élet és Irodalom, a Bárka lapjain, de egyebütt is, ebben a rendszerben történő tálalásuk azonban novum ebben a sajátos, pontos megnevezésekkel operáló, hol jambikus, hol trocheusi ritmusokkal dolgozó, szentenciákkal operáló, kattogó prózavers-világban. Az önéletrajzi vonatkozású, legtöbbször narratív szövegek elolvasása után óhatatlanul egy következtetésre jut az olvasó: ez a versfüzér valamiféle összegzés. Mintha a versek maguk jelölnék meg azt az értelmezést, hogy a lengyel és magyar irodalomtörténetek tudósa, a hajdani és a mindenkori Kelet-Európát egyszerre a Nyugat biztonságából megélő, de ugyanakkor folyamatosan önsorsaként kijelentő Gömöri olyan válogatást publikált, melynek hol homogén stílusa és közvetlen, hol ellenőrizhetően autobiografikus, hol meg bizonytalan, autofikciós vonatkozásai egyértelműen jelzik a válogatást készítő tudatos összegzésre való törekvését. Valószínűsíthetjük, hogy szerzőnk az általa legpregnánsabbaknak tartott verseit gyűjtötte össze? Merjük kijelenteni, hogy lírai önarckép rajzolható ki a verscímekben is jelzett évek, évszakok, hónapok, helyek, személyek közötti (út)vonalak megrajzolásával? Vagy, engedelmeskedve a textus önerejének, engedjük szabadon lüktetni a szabályos szabálytalanságokba feszített verssorokat, nem tekintve azt, hogy milyen kompozíciós szándék, milyen vonatkozási világ bomlik ki belőlük? Vajon az olvasó esik csapdába, ha enged az explicit utalásoknak, és megpróbálja az életet látni az életműben, vagy épp akkor vét, ha nem nyitja ki az önmagukat értelmező allegóriák vers-ajtóit? – l. Egy hontalan éneke ciklus, címadó vers. El lehet felejteni anyánkat? Mit tesz a beszéd az emlékekkel? Ki lehet mondani azt, ami hiányzik, ami túl régóta hiányzik? Ami mindég hiányozni fog? Gömöri versei nem engednek utat, nem nyitnak ajtót a válaszoknak.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében