"hűvös zöldje átdobogott"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Eldorádók, márciusban
Domokos Zsófia
„Aztán kiderült, hogy cenzúra nélkül is van irodalom” - beszélgetés a 70 éves Bogdán Lászlóval
Boda Edit
Versek
WOLFGANG BORCHERT
Novellák
Dimény Lóránt
Tizenkettő
Majláth Ákos
Tejfog
Robert G. Elekes
Versek
Nyíri Katalin
A buszon
Barcsai László
Fogak
Kali Ágnes
Versek
BORCSA JÁNOS
Gazda József utazásai térben és időben
Ioan Moldovan
Versek
Gyenge Zsolt
Fesztiválnapló: Berlinálé 2018. Az eljelentéktelenedés útján?
Bartha Réka
Anna: a tóból kimagasló
Patócs László
Küllősödés
Péter Árpád
Zárt ajtó
Miklós Krisztina
Körmünk alá ragadó emlék
Jakabffy Tamás
Lockwood, „Monsieur 100 000 volt”
Túros Eszter
Térjelek
 
Miklós Krisztina
Körmünk alá ragadó emlék
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 06. (740.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


 

Plugor Sándor – Szilágyi Domokos: Öregek könyve. Cartea bătrânilor. Kriterion, Kolozsvár, 2016.

 

A testi és lelki öregedés folyamatának szintjei, nehézségei a maguk visszavonhatatlanságukban jelennek meg újra Plugor Sándor és Szilágyi Domokos közös munkájában, az Öregek könyvében, amely Szilágyi Domokos halálának 40. évfordulója alkalmából jelent meg a Kriterion gondozásában, kiegészülve Bánfi Géza fordításával, a román változattal is. Ezen tematikák mentén rajzolódik ki egy gondolati ív az örömről, az életről és az igazságról mint olyanról. „Mi örömöt tartogat még az élet?” – szembesülünk rögtön az első sorban a kérdéssel. Mi számít örömnek? A szüntelen várakozás a postára, mely egyre ritkábban és ritkábban érkezik? Netán a végső öröm, a halál: „dús selyem sarjú hajt ki ott:/ jó trágya leszek,/ és a sarjú hálás,/ a sarjú nem feledékeny,/ mint az emberek.”? Vagy talán az újra egyesülés a földanyával, mely által újra termékennyé változtathatjuk őt: „sötétség, mint az anyának,/ sötétség, mint méhében a földnek,/ a föld méhében, amelyet/ halottak termékenyítenek meg:/ halottak: hatalmas spermák”, egy anya, melynek „méhe halált fogan”? Milyen kapcsolat van ember és föld között? Mi kering ebben a folyamatos körkörösségben? Porból lettél, és porrá leszel!

 

Az élet, az emberi létezés meghatározásának alternatíváit sorakoztatja elénk Szilágyi Domokos, ennek ellenére a mű egyfajta visszaemlékezéssel állítható párhuzamba, mintegy végső leszámolással a tovatűnő élettel: „faljuk a maradék életecskét/ köröm közül”. Akárha a tészta gyúrása közben véletlenül és elmaradhatatlanul körmünk alá ragadó maradék lenne az úgynevezett élet, melyre visszatekinthetünk öregként, és amelyet ifjúként, felnőttként a mindennek érzékelünk. A materiális, testi és a lelki kategóriáinak elkülönítése is kiéleződik a szövegben. Az idősödő korát élő ember mindhalálig ellenségként érzékeli önnön testét, hiszen ekkor kezdi el igazán érezni azt a betegségen, a fájdalmon, a gyengeségen keresztül. Emellett azt mondja: „Őrizkedjunk a lelki molytól,/ (...)/ Hintsük be magunk/ lelki naftalinnal”. Az emlékezés problémái is felmerülnek a műben. Hogyan emlékezünk? Hogyan változnak az idő elteltével a rossz, illetve jó emlékek? Mi marad a végén?

 

Egy dolog biztos, a folyton növekedő halállal élünk szimbiózisban: „ez az élet, ez a lét–/ lássuk a másik felét!”

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében