a meztelen sárkányok földjén sokszor játszottuk
titkos stúdiókban a tiltott szerelmet
lepedők és fénygőz leple alatt.
lyukas ingű hasonlattal takargattuk a holdat
és brémai muzsikusként foldoztuk hegedűink
míg az énte ötvözet meg nem olvadt.
hol volt hol
nem volt
szabályosan ferde képkeretben ültél és
lógattad lábad a város szomorú makettje felett
s álmosan bebogoztad a gomblovak sörényét.
rámetszetted a litániát az ajkakra
- make love not war – hitvallá sod elbukott néha a játszótér hintái alatt
miután mindent esőszínű köd borított.
naggyá nőttünk volna a vízszintes gravitáció hatására?
hisz kigomboltad a vízcseppeket a kék blúzon
s megtaláltad a pirossárgán kövezett utat mekka fele
egy szempillán
beöltöztél zengő elítéltnek ki szimbiózisban él testével mely
mégis folyton elárulja földbe hegesztve lábnyomait
- ezeket követtem hogy megtaláljalak
de árnyékod rég túlnőtte már a magnószalagra rögzített naplementét
elárasztotta a dombot
megkapaszkodott a nevetés vékony lábszárában
és megjátszott melankóliával vonszolta maga mögött a távolságot
egy kifakult zsákban.
hol volt hol nem
még egy szerencsét próbálni született legkisebb királyfi
kinek születéskor kék zoknit húztak lábára
s járni tanították
fehérfekete feketekéken mozgóbeszélő képeken
(volt nekem is egy járni alig tudó
beszélni tanuló színeszoknis
mesém- citoplazmájába beleragadt sorra mindenféle kiírthatatlan növény
álmok szerelemgomba meg effélék)
aztán hol volt hol nem
volt egy mosoly mely túlölelte
a szemhéjra térképezett legelőket a húsvéti bárányok szennyes ingét
és izzadtan kötött ki a borotvahab-partra.
a kékzoknis királyfi végül megunta a lónyerítést
zsákba tette a hontalanságot és a valamit- talán meséjének többi változatait
keresve vándorolt tovább
a lét cérnaperemén.
