1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Visszasétál a fák alá

(1)

A benned épült strandon megállsz.

A medence körül felszáradtak a lábnyomok.

Itt csend van, senki nem beszél hozzád.

A domboldalon építőgépek teszik fel kérdéseiket.

Szavakat dobsz a vízbe. Elmerülnek.

Szemedben a vakfoltok eltakarják a kezed.

Nem látod, miért nyúlsz. Nem töröd össze.

(2)

Előző nyáron ott felejtetted a hátad.

Elhagyott testrészeid most visszailleszted.

Félig elmerült lábad térd fölött kilóg a vízből.

Azóta is visszasétál a fák alá, és a napozóágyra fekszik.

Iszik egy kólát és közben nézi az eget, a felhőket

és a napszemüvegedben tükröződő medencét.

Majdnem ugyanaz a kék.

Késtél. A kijáratnál nem kapod vissza a letétet.

A környék kukáiból hallod, hogy valaki énekel,

szórakoztatta magát halászás közben. Már elment.

Mégis hallod, ahogy szól, mit talál neked odabenn.

Kóbor állat

Véletlenül

kerültél ide.

Akár egy kóbor állat,

járod a téli utcákat.

Hogy ne fázz,

futni kezdesz.

Hideg van,

és bent

mélyen alszanak.

Csend van, ropog

alattad a föld,

és nincsenek

tiszta ruháid.

Simon Bettina 1990-ben született, miskolci és budapesti költő. Művészettörténetből diplomázott az ELTÉ-n. Első, Strand című kötete idén jelent meg a JAK-Magvető kiadásában. Budapesten él.