"túl sokfelől figyelnek"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 08. (742.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
götterdämmerung
Horváth Előd Benjámin
Az irodalmi személyesség védelmében - beszélgetés Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
hararban esik
Răzvan Rădulescu
Kis Teodósziusz
Tóbiás Krisztián
Blondel tükör
Gálfalvi Zsolt
A beszélgetés elmaradt
Barcsai László
Ruan
Simon Bettina
Versek
SZTERCEY SZABOLCS BENEDEK
Versek
Locker Dávid
Versek
Borcsa Imola
Pár lépés
Marin Dia
A jeltelen csend beszéde
A jeltelen csend beszéde
Láng Orsolya
Goethingen 2. Falak és arcok
Gaal György
Séták Kolozsvár múltjában és jelenében
Kenéz Ferenc
Tükörvilágok
Papp Attila Zsolt
A Norén-saga vége
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: gradatio gratiae. V.
Fried István
„ez én vagy és az is én vagyok”
Antal Balázs
Hit (?), önbizalom (?), költői program (?)
ANDRÉ FERENC
Állandó készenlétben
A szorongás metabolikája
Jakabffy Tamás
Leid + Hoffnung
Szekernyés János
Leképezett látomások
Leképezett látomások
 
ANDRÉ FERENC
Állandó készenlétben
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 08. (742.) SZÁM – ÁPRILIS 25.


Benő Attila: Egy század arcai. Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2017. (Hortus Conclusus, 46.)

 

Most, hogy már – szerencsére – jó ideje nem kötelező a katonai szolgálat, jóformán elképzelni sem bírjuk, milyen lehetett hadkötelesnek lenni, ezzel a tudattal vágni neki az élet megtervezésének, arról nem is beszélve, hogy maga a katonaság tapasztalata miféle nyomokat hagyott a besorozott fiatalokon. Talán ez a gondolat motivál arra egyre több szerzőt, hogy megírja a katonaság ideje alatt szerzett élményeit. Benő Attila egyszerű nyelvezettel tárja az olvasó elé tapasztalatait, mintha csak elküldetlen levelekben írná meg bajtársai alakját.

A versekkel Székely Géza illusztrációi lépnek párbeszédbe, segítenek kontextust adni és hangulatot építeni ahhoz, hogy milyen is lehetett a 80-as évek végén az élet egy bukaresti kaszárnyában. Légszomj, bezártság és szürke betonba szorult kilátástalanság jellemzi ezt az úgynevezett „pocsolya-kort”.

Az Egy század arcai cím izgalmas poliszémiát teremt. Egyfelől az évszázad különböző vetületeit mutatja be, ahogy lecsapódik a fiatal katonák szemében. Másfelől úgy is értelmezhető a kötet, mint egy eposz töredéke, azonban a prológust követően csak a seregszemle kerül sorra. Itt nincs lehetőség hősiességre, emlékezetes narratívákra, mert a keserűség és az egy helyben toporgás végtelenné feszített pillanatában lehet csak megpróbálni megúszni az őrületet. Mindenki másképp próbálja túlélni az elkerülhetetlen összezártságot, és az alkalmazkodásnak, beilleszkedésnek különböző lehetőségeit választja. A büntetőfeladatok, az éjszakai verések, a gúnynevek, a hajnali ébresztők és a különféle megaláztatások nehezékei alatt kérdés, mennyi emberség képes megmaradni a barakkok között. Ez egy olyan hely, ahol az ember nincs amit kezdjen a jövővel, közlegényként érkezik ide és közlegényként megy el. Mert mindegy, hogy ki mit hoz magával, ki mire képes, ki meddig marad, mert itt bárki könnyen pótolható és senki sem felejthetetlen.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében