"alkot a megtorpant időben"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 10. (744.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az ifjú és a teknős
NAGY BORBÁLA RÉKA
Alulnézetből az emberek sokkal mulatságosabbak - Beszélgetés Csukás Istvánnal
László Noémi
Pár elegáns vonal – Janikovszky Éva emlékezete
Ughy Szabina
Duettek Földje. Esküvőn meséltem
Papp Attila Zsolt
Az ember, aki voltunk. Jules Verne és a pesszimizmus
Kollár Árpád
A várva várt futyfurutty-futár
Cseh Katalin
Versek
Szőcs Margit
Űrinterjú
Teodor Dună
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Lakatos Artur
A fantasy-világ mítoszai (4.) Steven Brust, Dragaera és a magyaros motívumok
Zágoni Balázs
Fekete Fény 2. A hegy
Borsos J. Gyöngyi
Mire képes a képregény?
Beretvás Gábor
Női sorsok a filmvásznon. Szabó Magda mozija
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: trinitas theatralis
Codău Annamária
Láng helyett szikrák
Balázs Hanna Imola
Akit a Gömb elrabolt
Nyomozó és gyanúsított
Jakabffy Tamás
Pelléas és Mélisande
Túros Eszter
Átjárások
 
Karácsonyi Zsolt
Az ifjú és a teknős
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 10. (744.) SZÁM – MÁJUS 25.


 

Ha arra próbálunk választ találni, mi is rejlik az ifjúság fogalma mögött (például itt, az ifjúsági irodalomra fókuszáló lapszám első oldalán), mindenképpen a jövőben kell keresnünk „emlékeinket”.

 

Az ifjúságnak jövője van, múltja alig, önmagát igen gyakran visszamenőlegesen szokta meghatározni, amikor már nem az, vagy még nem lépett át a következő korszakba, csak annak határvidékén visszapillant a megtett útra. Mert az ifjúság az első megtett út, éppen ezért bolyongás, elszakadás, vészhelyzet, peremvidék, sivatag és szökőár egyazon pillanatban, mítosz és a legendák felszínének hirtelen lehántása, szembesülés és szabadulás, sejtések és előreláthatatlan következmények kavalkádja, olyan idő és hely, azaz: dimenzió, amely nem viseli a bezártságot, éppen ezért Arannyal szólva: „mindig lázas állapot”-ban van, mert még „ifjú szívében”, hogy Petőfi sem maradjon ki.

 

Az ifjúság, sőt az örökifjú fogalma kapcsán három istenséget is említhetünk a görög mitológiából: Érószt – a szerelem, Dionüszoszt – a bor, és Hermészt – az utazás, a kereskedés és a tolvajlás istenét. Utóbbi életének első napjaiban nem csupán tolvajlási készségeiről tesz tanúbizonyságot, de kegyetlen, vad, váratlan és művészi képességeiről is. Hermész, az ifjú isten egy teknőssel találkozva így szól: „ámde ha meghaltál, légy nagyszerü dalnok” – mert már akkor tudja a titáni kegyetlenségű, a teknőst a cél érdekében kegyetlenül feldaraboló, halandó anya által szült majdani olümposzi isten, hogy a szegény teknős páncéljából lantot készít. A homéroszi Hermész-himnuszban e fenti kijelentés után az is kiderül, hogy Hermész „szólott és tett is azonnal”.

 

A szó és tett gyors egymásutánisága jól mutatja, milyen erők lakoznak az ifjú istenben, akiről már Horatius jegyzi meg: „szívesen lát téged a menny, örömmel várnak a poklok”. Szó és tett együttes jelenléte, a sebesség, a lendület, mindezek az ifjúság jellemzői a halandók között is. A kérdés csupán annyi: az idők során a két horatiusi út közül melyikre tér a reményteljes ifjú? Tolvaj, művész, feltaláló, vagy „csak” utazó lesz-e belőle?

 

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében