"Tuggyuk mi..."
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Deus ex machina magica
HORVÁTH BENJI
eredet. az utolsó alkimista emlékére
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
Karácsonyi Zsolt
Brédának, Brédáról
Zsidó Ferenc
A negyedik dimenzió
Király Farkas
Az űrök természetéről. Kulcskísérlet
Kürénéi Szinészios
Az Egyiptomi, avagy a Gondviselésről
Kulcsár Edmond
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Gothár Tamás
címtelen 1
GYŐRFI KATA
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 4. Kortárs szobrok
MARKÓ BÉLA
Százezer könyv
Egyed Emese
Nemek igenek negyvennégy sorban, záró- és idézőjelekkel
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
Gyenge Zsolt
Larstól Leóig. Fesztiválnapló: 71. Cannes-i filmfesztivál
Kali Ágnes
Találkozások. Fesztiválmozaik
Fleisz Katalin
A csoda minimuma
Tamás Dénes
Kevésben a sok
ANDRÉ FERENC
Élőszó
Jakabffy Tamás
Ami a zenéből kilátszik
Portik Blénessy Ágota
17 REASONS – Ioan Sbârciu ünnepi kiállítás
 
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.


 

Tisztelt gyászoló barátaink,

a gyászhír vételekor előkerestem Bréda mester 1983-ban megjelent verseskötetét, a Tűzpróbát, amely megmagyarázhatatlan módon velem maradt, elkísérve engem viszontagságos életem legkülönbözőbb fordulatai közepette is.

 

A kötetet azért kerestem elő, mert a költő több mint három és fél évtizede papírra vetett soraira voltam kíváncsi, amelyekben emlékezetem szerint nemzedékünk létélménye, netán létélményei szólaltak meg sajátos fogalmazásban. Ilyen sorokra gondoltam, mint hogy ott feküdtünk Dis-kitüntetéssel mellünkön, „az egész szövetséges csapat”, az egész kazán. Ez utóbbi sor Zudor János nagy versére célzott, az Utazás kazánban című poémára, így folytatva: Ott ültük együtt a pokolban, …porosan és véresen.

 

„Öt Laokoon lángsírba ment,

avagy a pokolra velszi bárd,

hisz mindnek fülött mondani,

hogy Éljen Éluard. Így vala.”

 

Éluard, mármint Paul Éluard. Mind, akik itt állnak Bréda Ferenc sírjánál, tudják, hogy Kolozsvár immár nem azonos azzal a várossal, amely még egy héttel ezelőtt is volt. Egyik jellegzetes, regényes alakja immár emlékké vált, vagyis a múlt idejű város polgárává. A vagabundus mester, aki hazatért a nagyvilágból városába, most megpihent és a föld alól fog figyelni bennünket, mire megyünk nélküle.

 

Mivel búcsúzzam tőled, François? Talán azzal az ígérettel, hogy ha immár nélküled fogok is, de fel fogok kerekedni és felkeresem a Bréda grófok városát, elmegyek a nagy várkastélyhoz. amely olyan impozáns, mintha éppenséggel a Duna fölött magasodna Pozsonynál. Felkeresem tehát Bréda városát, s elmondom majd neki, mármint a városnak, hogy egy névrokona, akinek ősei innen származtak el az erdélyi hegyek közé, magával vitt egy egész kazánt, benne egy egész nemzedék megannyi személyiségével, perszónájával, egykori terveivel, játékaival és reményeivel. Egy egész kazánt, egy egész várost.

 

Erről a névrokonról, erről a fiúról, akit Brédának hívtak, mint egy brabanti várost, talán saját verssoraival mondhatjuk el a legfontosabbat, mely strófáról majd felismerhető lesz a hely, hogy hova temettük – ha jónak látjuk, hogy sírját ezekkel a sorokkal jelöljük meg.

 

Íme:

A vonatkerék elgurult.

Csak a sínek őrzik emlékét.

„Itt nyugszik.”

( – - – - -)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében