"Tuggyuk mi..."
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Deus ex machina magica
HORVÁTH BENJI
eredet. az utolsó alkimista emlékére
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
Karácsonyi Zsolt
Brédának, Brédáról
Zsidó Ferenc
A negyedik dimenzió
Király Farkas
Az űrök természetéről. Kulcskísérlet
Kürénéi Szinészios
Az Egyiptomi, avagy a Gondviselésről
Kulcsár Edmond
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Gothár Tamás
címtelen 1
GYŐRFI KATA
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 4. Kortárs szobrok
MARKÓ BÉLA
Százezer könyv
Egyed Emese
Nemek igenek negyvennégy sorban, záró- és idézőjelekkel
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
Gyenge Zsolt
Larstól Leóig. Fesztiválnapló: 71. Cannes-i filmfesztivál
Kali Ágnes
Találkozások. Fesztiválmozaik
Fleisz Katalin
A csoda minimuma
Tamás Dénes
Kevésben a sok
ANDRÉ FERENC
Élőszó
Jakabffy Tamás
Ami a zenéből kilátszik
Portik Blénessy Ágota
17 REASONS – Ioan Sbârciu ünnepi kiállítás
 
Kulcsár Edmond
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Fantomfájás

 

már álmomban hallottam a vén szenvedés
zaját fejben öltöztem rohantam vittem
teát kekszet nyitottam az ablakot szerettem
a falakat éreztem a levegő öreg szagát imádkozva
láttam sírni a szétfoszlott textilbe húzott
testet könyörögni a színtelen párnás
szemeket mozogni csontok rakását rágta
megkeményedett ínyével az ételt forgatta
ízlelte elfásult nyelvével majd éhes
nyögéssel köpte ki az ágy melletti
vederbe amit az este odakészítettem pedig
tudtam hogy már egy hete elment

 

 

Gehenna

 

szeme tükröt tartva egy üres valóságnak
bámult magába foszló teste
erőtlenül temette magát
a paplan nyugalmába nem evett
és nem is szart gyermekei
nevét elfelejtve kiabált hogy
éhes imába vesztek
néma könnyei utolsó
perceiben mint megrágott falatot
köpdöste ízlelgetés után
vízióit amiben isten büntető korbácsainak
fájdalmas csapását lehetett hallani

 

 

Szimmetria

 

megint ugyanott megyek haza
ahol mindig fekete utcákon kék
fények mellett elérem a hullaházat
a krisztus-szobor hozzám beszél
könnyei marják a bőrömet mint a sav
vérébe fulladok ahogy a szemeit nézem
lassan érzem tenyeremben a lyukat
rozsda eszi hátamon a keresztet
fázom meztelenül a hóban

 

 

Én teknőben fürdök

 

a víz aligha lepi be testem
egyharmadát fogom a szappant
mosom és kaparom a koszt
mi ragaszkodik bőrömhöz mint
elkent szúnyog véres teteme a
falhoz miután szétzúzom papucsom
repedt talpával


rég kihűlt
testem vakolatára szennyed
mint rőköny rakódik le feketén
tébolyogva egy teknőben anyám
szeretete kezeimmel takar
a kétely rongyos törölközőjébe
mint elsőre most utoljára is

 

 

„Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket” *

 

Apám mindig azt kérdezte, hogy miért
nem megyek soha velük, miért
nem élem meg én is a józan részegséget,
egy-egy keserédes tapsban, engedem
magamhoz a felszabadulás ölelését,
várva a halál fakó fényének szőkülését
arcomon. Pedig lehetnék én is bárány
az élet kiszáradt legelőjén, ehetnék füvet,
gazt, igét, várhatnám vak csodálattal
a mannát, vagy szolgálhatnék vacsorául
hosszú úton megfáradt juhászomnak.
Arca mindig szemrehányással ítélte
válaszomat, hogy Júdásként eladtam
a felajánlott, szakadt szemfedőt,
s most az örök kétely rámragadt
stigmája a templomom vasárnaponta.

 

* Róm. 16:25

 

 

 

Kulcsár Edmond 1998-ban született Nagyváradon, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem magyar–angol nyelv és irodalom szakos hallgatója.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében