Fantomfájás
már álmomban hallottam a vén szenvedés
zaját fejben öltöztem rohantam vittem
teát kekszet nyitottam az ablakot szerettem
a falakat éreztem a levegő öreg szagát imádkozva
láttam sírni a szétfoszlott textilbe húzott
testet könyörögni a színtelen párnás
szemeket mozogni csontok rakását rágta
megkeményedett ínyével az ételt forgatta
ízlelte elfásult nyelvével majd éhes
nyögéssel köpte ki az ágy melletti
vederbe amit az este odakészítettem pedig
tudtam hogy már egy hete elment
Gehenna
szeme tükröt tartva egy üres valóságnak
bámult magába foszló teste
erőtlenül temette magát
a paplan nyugalmába nem evett
és nem is szart gyermekei
nevét elfelejtve kiabált hogy
éhes imába vesztek
néma könnyei utolsó
perceiben mint megrágott falatot
köpdöste ízlelgetés után
vízióit amiben isten büntető korbácsainak
fájdalmas csapását lehetett hallani
Szimmetria
megint ugyanott megyek haza
ahol mindig fekete utcákon kék
fények mellett elérem a hullaházat
a krisztus-szobor hozzám beszél
könnyei marják a bőrömet mint a sav
vérébe fulladok ahogy a szemeit nézem
lassan érzem tenyeremben a lyukat
rozsda eszi hátamon a keresztet
fázom meztelenül a hóban
Én teknőben fürdök
a víz aligha lepi be testem
egyharmadát fogom a szappant
mosom és kaparom a koszt
mi ragaszkodik bőrömhöz mint
elkent szúnyog véres teteme a
falhoz miután szétzúzom papucsom
repedt talpával
rég kihűlt
testem vakolatára szennyed
mint rőköny rakódik le feketén
tébolyogva egy teknőben anyám
szeretete kezeimmel takar
a kétely rongyos törölközőjébe
mint elsőre most utoljára is
„Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket” *
Apám mindig azt kérdezte, hogy miért
nem megyek soha velük, miért
nem élem meg én is a józan részegséget,
egy-egy keserédes tapsban, engedem
magamhoz a felszabadulás ölelését,
várva a halál fakó fényének szőkülését
arcomon. Pedig lehetnék én is bárány
az élet kiszáradt legelőjén, ehetnék füvet,
gazt, igét, várhatnám vak csodálattal
a mannát, vagy szolgálhatnék vacsorául
hosszú úton megfáradt juhászomnak.
Arca mindig szemrehányással ítélte
válaszomat, hogy Júdásként eladtam
a felajánlott, szakadt szemfedőt,
s most az örök kétely rámragadt
stigmája a templomom vasárnaponta.
* Róm. 16:25
Kulcsár Edmond 1998-ban született Nagyváradon, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem magyar–angol nyelv és irodalom szakos hallgatója.
