"Tuggyuk mi..."
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Deus ex machina magica
HORVÁTH BENJI
eredet. az utolsó alkimista emlékére
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
Karácsonyi Zsolt
Brédának, Brédáról
Zsidó Ferenc
A negyedik dimenzió
Király Farkas
Az űrök természetéről. Kulcskísérlet
Kürénéi Szinészios
Az Egyiptomi, avagy a Gondviselésről
Kulcsár Edmond
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Gothár Tamás
címtelen 1
GYŐRFI KATA
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 4. Kortárs szobrok
MARKÓ BÉLA
Százezer könyv
Egyed Emese
Nemek igenek negyvennégy sorban, záró- és idézőjelekkel
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
Gyenge Zsolt
Larstól Leóig. Fesztiválnapló: 71. Cannes-i filmfesztivál
Kali Ágnes
Találkozások. Fesztiválmozaik
Fleisz Katalin
A csoda minimuma
Tamás Dénes
Kevésben a sok
ANDRÉ FERENC
Élőszó
Jakabffy Tamás
Ami a zenéből kilátszik
Portik Blénessy Ágota
17 REASONS – Ioan Sbârciu ünnepi kiállítás
 
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.


 

A nyelv alszik, de nem hal meg. Meditatív hullámzásban várja Gyógyítóját.

A fiatal költő ideális gyógyító lehetne ideális esetben, de a nyelv fél a fiatal költőtől, ezért meg kell küzdeniük, akár Jákob és az angyal. Nyomukban romok és pusztítás: egy új világ ígérete.

 

Sztercey Szabolcs kíméletlen, sebészi pontossággal nyúl a nyelvhez; és rettenetes az, amit alkot. Rettenetes, és minden hidegsége, patologikussága ellenére katarktikus.

A nyelv nem csak szavak, hangok, jelek összessége. A nyelv város is, utcák, vándorok, zsiráfok, véredények, kezek és lábak, olajfaágak, idő és időtlenség, mind benne vagyunk, mindannyian egyenlőek vagyunk a nyelvben.

 

A fiatal költőnek le kell rombolnia mindent, amit előtte építettek, fel kell számolnia minden jelentéstartalmat és fogalmat, minden szomorúságot és vigaszt, hogy visszatérhessen egyetlen vétlen gesztushoz, egyetlen vágyhoz, egyetlen tettlegesség előtti gondolathoz – hogy végül egyedül álljon a pusztában, és nevet adjon mindennek, ami még visszatalál hozzá. Külön világ nélkül nem lehet verset írni, a külön világ tükre, tanulságai nélkül nincs közös világ sem. A fiatal költőnek magának kell kitaposnia saját ösvényeit a világok között. Néznie az egyikből, hogy érthetőbbé váljon a másik. Elvesznie egyikben, hogy megértse titkait. Megkeresnie a kiutat, hogy elveszhessen a másikban is. Viszonyítani, szekundálni, disztingválni.

 

Sztercey Szabolcs jó költő – jó munkásember. Nem nyugszik, amíg meg nem találja tájékozódási pontjait a végtelen, üres pusztában. Bármiféle kincseket ígérnek a barlangok, oázisok, szemrebbenés nélkül megy tovább a maga útján. Tudja, hogy a pusztában dől el, kik vagyunk. A pusztában mutatja meg magát az Isten, és az ördög is. A pusztában születik meg a nyelv, és kezdődik el a küzdelem.

 

Sok sikert és kitartást kívánok neki ehhez a küzdelemhez.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében