"Tuggyuk mi..."
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Deus ex machina magica
HORVÁTH BENJI
eredet. az utolsó alkimista emlékére
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
Karácsonyi Zsolt
Brédának, Brédáról
Zsidó Ferenc
A negyedik dimenzió
Király Farkas
Az űrök természetéről. Kulcskísérlet
Kürénéi Szinészios
Az Egyiptomi, avagy a Gondviselésről
Kulcsár Edmond
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Gothár Tamás
címtelen 1
GYŐRFI KATA
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 4. Kortárs szobrok
MARKÓ BÉLA
Százezer könyv
Egyed Emese
Nemek igenek negyvennégy sorban, záró- és idézőjelekkel
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
Gyenge Zsolt
Larstól Leóig. Fesztiválnapló: 71. Cannes-i filmfesztivál
Kali Ágnes
Találkozások. Fesztiválmozaik
Fleisz Katalin
A csoda minimuma
Tamás Dénes
Kevésben a sok
ANDRÉ FERENC
Élőszó
Jakabffy Tamás
Ami a zenéből kilátszik
Portik Blénessy Ágota
17 REASONS – Ioan Sbârciu ünnepi kiállítás
 
Tamás Dénes
Kevésben a sok
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.


András László: Rasszista utazások, Scolar Kiadó, Budapest, 2018.

 

„n_v_ll_k” – áll a magán­hangzoktól megfosztott műfaji megnevezés a kötet címe alatt. Ez a meghatározás nem véletlen, ugyanis pontosan jelzi András László már az előző verseskötetére is jellemző tendenciát, ami most a rövidpróza kötetében is tetten érhető: kevéssel mondani a sokat.

 

Azonban nem fogyatékosságra kell gondolni a kevés alatt. A kevés itt a mondás, az írás természetességét jelenti, a helyzetek felvázolásának, a jelenetezésnek a magátólértetődőségét, hogy semmi nincs feleslegesen túlbonyolítva, túlírva a szövegekben, semmi nincs túlértelmezve, ugyanakkor a témák kiválasztása, kiélezése révén ezek a szövegek mégis képesek kimozdítani hétköznapi, banális helyzeteinket vagy akár súlyos kérdések közelébe vezetniük bennünket.

 

A kortárs irodalomban Kemény István költészete mutat rokonságot ezzel az írásmóddal: eszköztelenség és redukció, nem a hatás kierőszakolása, hanem a valahonnan távolról – mintegy szőrmentén – érkező katarzis.

 

Sok minden fér bele ebbe a kevésbe. A szövegek változatos témái átcsapnak téren és időn, az álapostoli kinyilatkoztatások, újraírt bibliai történetek keverednek budapesti helyzetképekkel, de van bolognai, tunéziai jelenet, Kádár-kori skicc és még sok minden más. Na meg írónia és humor, esetlenség meg találékonyság, ahogy a nagy mondatok is benne vannak a szövegekben, amelyektől akár beszakad az asztal, de nem kiemelve, kihangsúlyozva, hanem szinte mellékesen odavetve, ahhoz hasonlóan, ahogy a kocsmában is döndülni tudnak a sok fecsegés közben elejtett mondatok. Utolsónak pedig ott a Mikor van vége? című szöveg, ami nyugtalanítóan írja szét a vég állapotát, ennyiben a kötet hatását is hagyja bennünk maradandóan kifutni.

 

A címmel azonban nem igazán volt mit kezdjek. A rasszista utazások éppen hogy nem rasszisták – talán ez lenne a poén. Talán csak szemtelenek, tabudöngetők, és ahogy minden jó irodalom, az emberi egzisztencia rejtelmeibe vezetnek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében