"Tuggyuk mi..."
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bréda Ferenc
SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: Deus ex machina magica
HORVÁTH BENJI
eredet. az utolsó alkimista emlékére
Szőcs Géza
Utolsó levél Bréda Ferencnek
Karácsonyi Zsolt
Brédának, Brédáról
Zsidó Ferenc
A negyedik dimenzió
Király Farkas
Az űrök természetéről. Kulcskísérlet
Kürénéi Szinészios
Az Egyiptomi, avagy a Gondviselésről
Kulcsár Edmond
Versek
Ádám Szilamér
Királytemetés
Gothár Tamás
címtelen 1
GYŐRFI KATA
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 4. Kortárs szobrok
MARKÓ BÉLA
Százezer könyv
Egyed Emese
Nemek igenek negyvennégy sorban, záró- és idézőjelekkel
Horváth Előd Benjámin
Jákob és a nyelv. Laudáció Sztercey Szabolcs Méhes György debütdíjához
Gyenge Zsolt
Larstól Leóig. Fesztiválnapló: 71. Cannes-i filmfesztivál
Kali Ágnes
Találkozások. Fesztiválmozaik
Fleisz Katalin
A csoda minimuma
Tamás Dénes
Kevésben a sok
ANDRÉ FERENC
Élőszó
Jakabffy Tamás
Ami a zenéből kilátszik
Portik Blénessy Ágota
17 REASONS – Ioan Sbârciu ünnepi kiállítás
 
ANDRÉ FERENC
Élőszó
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 11. (745.) SZÁM – JÚNIUS 10.


Élő Várad antológia. Szerk. Szűcs László, Tasnádi-Sáhy Péter. Várad, 2017.

 

Az Élő Várad csoportosulás öt fiatal nagyváradi szerzőt takar, akiknek bevett szándékuk, hogy új színt hozzanak a város irodalmi életébe – és ez úgy tűnik, sikerült is. Felolvasásaikat dramaturgiailag felépítik, mert tudják, hogy egy irodalmi esten fontos a közönséggel is élő kapcsolatot kialakítani. Ez érezhető némiképp a szövegek poétikáján is, bár alapvetően eltérő megszólalásmódú és műfajú szerzőkről van szó, a belső lüktetés igazán előadhatóvá teszi írásaikat.

 

Mihók Tamás a román–magyar kapcsolatokért felel, mindkét nyelvre fordít, verseit románul írja, és ezek poétikáján és dikcióján érezhető is a kortárs román líra megszólalásmódja, az asszociatív, konfesszív jelleg, melyet a nyelvhez való közvetlen viszonnyal tesz emberivé, a triviálisnak tűnő részletek felnagyítása által pedig egy valóban személyes világot teremt meg.

 

Kemenes Henriette versei egyből a mélyvízbe ugranak, komoly lendülettel invitálják be az olvasót a világukba, ahol kimért hasonlatokkal építik fel a test, a város és a természeti táj közötti átmenetet, hogy helyet találhasson bennük az én és a másik közötti állandó feszültség.

 

Ozsváth Zsuzsa versei és prózái nagyon finom cinizmussal operálnak, ahogy kinevetik a szomorúság terjeszkedési kísérleteit, majd otthont építenek fel az instant kávék zsigeri tapasztalata és a csontokba épülő betonvas között heverő posztmodern romjain.

 

Jock Evelintől szerepel a legkevesebb írás, sodró verseiben a szavakkal való játék lehetőségeivel kísérletezik, a hosszú mondatok között keresi a nyelvet, amelyen érvényesen képes megszólalni.

 

Bíró Árpád Levente drámáiban pedig tragikomikusan mutatja be, ahogy a szereplők folyamatosan elbeszélnek egymás mellett és nem hajlandóak a legkisebb energiát sem arra fordítani, hogy tényleges empátiával és megértéssel forduljanak a másik felé.

 

Komoly merítés az antológia, mindenkitől majdnem egykötetnyi szöveg, így az olvasónak van lehetősége megismerni a szerzőket. Én mindenesetre rendkívül kíváncsi vagyok, hogy a jövőben merre haladnak tovább.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében