A festőművész 70. születésnapja alkalmából május 9-én csoportos tárlat nyílt a kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem, valamint a Iaga Contemporary Art Galéria közös szervezésében. A kiállítás nem a műalkotások egyéni jegyeiből kimutatható közös vonásokat keresi, hanem egy bemutatkozási platformot biztosít Ioan Sbârciu festőművész, és szűkebb, kolozsvári, illetve tágabb, nemzetközi köre számára.
A kiállítás kurátora, Roxana Modreanu a mester tanítványaival, illetve külföldi képzőművészekkel folytatott vizuális párbeszédét kívánta megragadni. A kiállított képeket összekötő fő jellemvonásnak Ioan Sbârciu alkotóik iránti csodálatát tekinti, illetve azon nem konvencionális művészi eljárások gazdagságát, melyek a német neo-expresszionizmustól a Nouveau réalisme és Arte Informale stílusirányzatokon át a bécsi akcionizmusig terjednek. A mester munkáival egyetemben olyan, a nemzetközi művészeti szcénán elismert alkotók munkái szerepelnek, mint Hermann Nitsch, Markus Lüpertz, Emilio Vedova, Arnulf Rainer, Mimmo Paladino, A. R. Penck, César, Daniel Spoerri, illetve Sbârciu kollégái, diákjai: Nicolae Man, Kudor Duka István, Bencze Bro, Ioana Olăhuţ, Georgeta Olimpia Bera, Anca Bodea, Alice Iliescu és Cristian Gabriel Lăpuşan.
Sbârciu gazdag és dinamikus festészeti életműve mellett nagymértékben hozzájárult Kolozsvár hazai és nemzetközi művészeti porondon való megjelenéséhez, elismert művészgenerációk folytonosságát biztosítva. Több mint 40 egyéni tárlaton, illetve számos csoportos kiállításon voltak jelen munkái Párizs, Drezda, New York, Heidelberg, Róma, Köln, Tokyo, Barcelona, Prága, Bilbao, Nürnberg, Malmö, Stuttgard, Nantes, Amsterdam, Delphi vagy Firenze ismert múzeumaiban és galériáiban. Kolozsváron legutóbb 2013-ban szerepelt egyéni tárlattal: a Pădurea de cenușă (Hamuerdő) festményciklusát mutatta be. Munkáiban az ember egzisztenciális kérdéseire próbál választ keresni, a fény és sötétség, a primordiális káosz vagy az életfa szimbólumainak jelentéstartalmát kutatva. Jelen kiállításban teljesen nonfiguratív, a gesztusfestészetre jellemző spontaneitással megalkotott, nagyméretű vásznai szerepelnek, melyek az utóbbi év művészi termését képviselik.
Igazi katarzist nyújt a látogatónak Hermann Nitsch Die Eroberung von Jerusalem című, 1971-es vallásos tematikájú alkotása, melyet 2008-ban ültetett át szitanyomatra. A vallásos tematika vonulatába sorolhatjuk Mimmo Paladino Ecce Homo, illetve Kudor Duka István posztmodern ikonjait is, bár mindegyik más-más megközelítésből nyúl a témához. Míg Paladino a címadással is rásegít az értelmezésre, Kudor portréi nem határolódnak be egyértelműen e vonulatba, a róluk áradó időtlenség, személytelenég és nemtelenség emeli őket modern ikonokká. Emilio Vedova tanulmánya a gesztusfestészet határain belül kutatja a háromdimenziós tér ábrázolási lehetőségeit. Markus Lüpertz neo-expressszionista, ironikus hangvételű képe szintén emlékezetes darabja a kiállításnak.
Alice Iliescu linómetszete, Georgeta Olimpia Bera és Cristian Gabriel Lăpuşan realisztikus elemekből építkező munkái gyakorta a fotorealizmus határát súrolják, mégis egy érdekes képi világba kalauzolják a látogatót. Anca Bodea Electric Paradisum sorozatba tartozó festménye modern paradicsom-parafrázisnak tekinthető, ahol a természet kap főszerepet: a nagyméretű vásznat buja növényzet uralja, mely magába szippantja a nézőt.
A tárlat értékes vizuális élményt nyújt, és meghökkent stiláris és tematikai sokszínűségével. Olyan alkotók műveit sorakoztatja fel, akik közül többen is beleírták már nevüket az elmúlt fél évszázad művészettörténetébe.
