"a tekintet a kertekbe száll"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 12. (746.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Pordal
Dimény H. Árpád
A szülőföld a mindenség - beszélgetés a 80 éves Czegő Zoltánnal
Czegő Zoltán
Hazai oltványok
Kele Fodor Ákos
A szív vége. Cigány újmesék1 Planétát húzó nyúl
Domokos Johanna
retró
Hellmut Seiler
Versek
Haklik Norbert
Verses aparegény generációs élményleltárral
FISCHER BOTOND
Tavasz lesz, Corina
Asztalos Veronka-Örsike
Csupán egy üveg bor
HORVÁTH BENJI
tranzit
Miklya Anna
A tájfutó
Csontos Márta
Versek
horváth csaba
Kormánybiztosi életpályák ’48–49-ben
Papp Attila Zsolt
Bergmani vámpírok, a magyar film és a PC találkozása a boncasztalon. Beszámoló a 17. TIFF-ről
FISCHER BOTOND
Posztmodern Molière-revü
Szántai János
Sortűz, avagy a négy testőr Vadkeleten
Mikola Emese
Emlékmű papírból és tintából
ANDRÉ FERENC
Határidő
Kovács Péter
Falba épített fordulatok
Jakabffy Tamás
Kommersz lényegtelenítés
Kiss Melánia
Világok közötti egyensúly
 
László Noémi
Pordal
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 12. (746.) SZÁM – JÚNIUS 25.


            Bréda Ferencnek

 

Jön. Jönnek a vizek. Elsodródik az éj.
Kékesfekete hullám, hömpölygő szeszély.
Suhogó vaslapok a fölrémlő szavak.
Jön. Jönnek a vizek, tátog a cet, dől a salak.
Gomolygó vízsötét, jégverdesés a nyár.
Nem csak a szeleket engedted ide már.
Nagy volt a fejetlenség, dermedt izgalom.
Jön. Jön az égiháború, kúszik a gyom.

Hátunkon dobol az eső, öntözzük a füvet.
Nőjön. Levágjuk, spájzolunk, feszít a lendület.
Ázunk, bálázunk, rendezzük a sorokat.
Elásunk ezt-azt, vacakolunk jó sokat.

Állunk vigyázzban, a rövidet hosszan mondjuk el.
Látják, hogy tátogunk, nem értik, nem is érdekel.
A hosszút meg sem próbáljuk kimondani.
Minek a jól kikalapált rendet lerontani?
Minek kínlódni, fulladozni odalent?

Könnyebb lasszóval kergetni a végtelent.
Egy-egy kör után Isten biztosan segít.
Addig is jobb lesz, ha iszunk kicsit.
Jön. Jönnek a nedűk, tág a torok.

Masszív székeken masszív tomporok.
Az áradásban új kacsokat hajt a fő.
Egyedi, zseniális, szabad, egyenlő.
Esik eső, folyik a lé, ez így dukál.
Nyamvadt szegénylegény, aki szárazon álldogál.
Tessék belépni, légy tagunk, hajtsál fejet.
Iszunk egymásra áldomást majd eleget.
Jön. Jön a sárözön, dagad a máj.
A franc fog szomjan dögleni, coki, aszály!

Fájjon ezerrel, pá, űr, absztinencia!
Tessék belépni, légy tagunk, itt a pia.
Jön az özönvíz, légynek sem fog ártani.
Lábunk alatt a föld, csak az kezd mállani.
Iszapmederben gurgulázó koponyák.
Dúl a vihar, folyton tetőfokára hág.
Csapkod a ménkű, csapra verjük a nyarat.
Szelet vetünk, aligha lesz, aki arat.
Kínos belátni: sorra elmegyünk.
Itt az özönvíz, metaforatengerünk.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében