Ki lehetne a megmondója, hány millió (vagy milliárd?) gregorián cédé használódik, áll, fekszik, porosodik a lakott kontinensek érintett zenehallgatóinak polcain?! Persze az igényes, komolyan előkészített, illetőleg a „Gregorian hits” és a „The best of… ” típusú gregorián hang- és videófelvételek nemcsak összpéldányszámban, de minőségben, stílusban, a (szub)kulturális környezet változatosságában is… ütőképesek.
Most pedig szeretném elmondani önöknek, miért nem helyes gregorián énekekből készített CD-nyi mutatványokat kiadni – szerintem. Kérem, higgyék el, tudom, mit beszélek, hiszen 2001 és 2010 között karvezetőként magam is hat efféle CD-felvételt készítettem, és egy egyesület, illetőleg egy budapesti kiadó ezeket közprédává is tette. Elmondom tehát, amit évek alatt kellett átgondolnom – pontosabban önreflektálnom – ahhoz, hogy mára igen radikális véleményre jussak, jelesül arra, hogy ilyesmit csinálni nem szabad.
Amit ma a gregorián énekről „tudunk” – az igen kevés jól felkészült muzikológust és a gyakorló egyházzenészek bizonyos töredékét nem számítva az idézőjelben tudók közé –, az lényegében a középkor liturgikus gyakorlatának, magatartásának teljes félreismerésén alapul, és minden (erőltetett) toleranciánk ellenére sem vonható ki a félműveltséggel összefoglalható ismeretködből.
A legtöbben azt gondolják, hogy a gregorián zene a művészet körében szemlélendő/hallgatandó. Téves. A gregorián ének a zenének mint az emberi nonverbális nyelvek egyikének nem a művészi, hanem az alkalmazott zenei alkategóriájába tartozik.
A legtöbben azt gondolják, hogy a gregorián ének hol misztikusan monoton, hol szinte követhetetlenül díszes-kusza dallamvilága a hallás útján percipiálható élvezetet célozza meg, vagyis esztétikai érdekű. Téves. A gregorián ének egy kész, többnyire szigorúan kötött szöveg megformálására szolgáló eszköz, alkalomtól, helyzettől függő konkrétságban vagy ünnepi elvontságban.
A legtöbben azt gondolják, a gregorián ének az áhítat elomló, elragadtatott, szubjektív, érzelmes valósága. Téves. A gregorián ének – a máig fennmaradt ambrozián, illetve a századok során elenyészett ófrank, órómai, gall, mozarab, aquitán, beneventán rítusok zenei nyelvéhez hasonlóan – objektív (hiszen túlnyomórészt közösségi), egyaránt idegen tőle a kreativitás és az affektivitás. Nem kifelé forduló, megmutató, hanem introvertáló, koncentráló típusú nyelv. Nem a korszerűt, hanem az időtlent fogalmazza meg, ezért semmilyen értelemben nem kapcsolható hozzá az érdekesség képzete.
A legtöbben azt gondolják, a gregorián ének az egyházi liturgia szövegéhez képest fakultatív tényező, amolyan „hab a tortán”. Téves. A liturgiatörténet fénykoraiban gyakorlatilag nem volt prózában végzett istentiszteleti tevékenység. Vélhetőleg voltak olyan korok, amikor a kanonikus és zsoltárszövegeket nem is tudták prózában mondani. (Ön, kedves Olvasóm, hogy tudja jobban felidézni Kölcsey Hymnusát? „Merő” versben-e vagy inkább dallammal?)
A legtöbben úgy gondolják, a gregorián zene mindenkihez (ekként a vásárlók demokratikus és heterogén tömegéhez is) szólni akar. Téves. Liturgikus nyelvként a gregorián ének természetesen az Istenhez és – másodsorban – a liturgiában részt vevő, pontosabban azt művelő közösséghez szól.
A legtöbben úgy gondolják, a gregorián ének háttérhallgatásra is jó. Mondjuk vasalás, vezetés vagy kerítésfestés közben. Esetleg relaxációra. Téves. A gregorián éneknyelv érvényének feltétele az aktív jelenlét, amely természetesen szakrális, istentiszteleti közelséget jelent. Ami a relaxációt illeti: a liturgikus ének – amint már említettük – éppen hogy szellemi-spirituális koncentráló funkciójú és a szöveg tartalmára irányítja a figyelmet. Ezzel függ össze az a középkorra visszavezethető elv, amely szerint a liturgikus ének „ne legyen szép” – azaz ne vonja el a figyelmet az objektív tartalomról.
Ezek után talán ön is egyetért legalább azzal, hogy érdemes végiggondolni: nem méltatlanul banális, átlagosba taposó, sőt némileg prostituáló üzlet-e a középkor (megfakultan ugyan) máig fennmaradt nyugati-keresztény egyházi-kulturális kincsét csilivili dobozokba csomagolva piacra dobni, mondjuk a csipkefüggöny és a gumimaci mellett?
