A 19. század végétől kezdődően ki nem fogyunk az izmusokból: impresszionizmus, expresszionizmus, szimbolizmus, hogy csak a művészet világából vegyük példáinkat. Vasarely (Vásárhelyi Viktor) műveiben még egy további hasonló izmus bukkan fel: a KINETIZMUS. A Belle-Isle, a Denfer-, és a Kristály-korszak után fordult az „érzékcsalódásos tér, a kidomborodó és bemélyülő hatás, a vibráló mozgásképzet” művészi eszköztárához, és ebből születtek meg azok a képek, amelyek mozgást sugallnak nemcsak akkor, ha előttük halad el a néző, de statikus szemlélődés esetén is a kép több oldaláról mutatja meg magát: MOZOG.
A festmény, a szobor nem kötődik időfolyamathoz, mint a zene. A képzőművészeti alkotásokba belelátjuk azok belső mozgását. Minden ember rendelkezik az ÉSZLELETI ERŐ képességével és annak alkalmazásával, rendszerint anélkül, hogy ennek tudatában lenne vagy a tapasztaltakat megpróbálná szavakba foglalni. Rudolf Arnheim A vizuális élmény c. könyvében az első fejezetet szenteli ennek a kérdésnek: „Az észlelt kép, és nem a festék képezi a műalkotást.” Tegyük hozzá: az ÉSZLELT zene és nem a hangok összessége a zenei műalkotás. Arnheim két egyszerű példát idéz: „A hiányosan megrajzolt kör megszakított teljes körnek látszik. A középpontos távlatban ábrázolt képen a távlatpontot akkor is kitűzhetik az összetartozó vonalak, ha metszésük he4lye nem is látható. Egy dallamba puszta indukció révén „belehalljuk” a szabályos ritmust, amelytől a szinkópás hang úgy tér el, mint a mi körlapunk a négyzet középpontjától.” (Lásd az alábbi ábrát). A kinetizmus felfokozza az észlelési erőket, „indukált struktúrát” hoz létre, láthatóvá teszi a mozgás rejtett energiáit.
A 20. századi zene is felfokozza az indukált struktúrák hatását. Ez a hatáskeltés a régi zenékben is fellelhető. A barokk zene ismétlődő ritmusképletei a maximumig fokozzák a művek mozgásenergiáját. Valóságos művészi célként jelentkezik az osztinato-ritmika, ami majd másfélszáz évig teljesen hiányzik, hogy a modern zene ismét felfedezze, és minduntalan alkalmazza is. (A barokkot megelőzően, különösen az egyházi zenében, a mozgásenergiákat a minimumra csökkentik a szerzők.) A barbaro-stílus ad igazi keretet a zenei kinetizmusnak azzal, hogy újra éleszti az osztinato technikát, a ritmusformulák robbanásáig feszülő mozgásenergiáit. Az egyensúlyt teremtő szimmetrikus ritmusképletek helyett az asszimetrikus szerkezetek kerülnek előtérbe. Az állandóan (idegesen!) váltakozó ütemnemek rendkívülivé fokozzák a zenei folyamatok kinetikus töltetét. A jazz az OFF BEAT-technikával, a ritmusértékek, hangsúlyok hajszálnyi eltéréseivel az egyenletes lüktetéstől – a régi egyszerű szinkópákat messze meghaladó feszültségkeltéssel hangsúlyozzák az immár több síkon és nem is egyszerre lüktető ritmusszerkezetek polifón erőtereit. A mai modern ember képes sokféle egyidejű, de különböző síkokon mozgó ritmusok vagyis mozgásszerkezetek követésére, befogadására. Aki autót vezet és autósztrádán száguldozik, könnyen felveszi a sokféle, vele párhuzamosan vagy éppen ellentétesen haladó járművek kinetikus (olykor bábeli) „zűrzavarát”.
Mondják, hogy a 20. század a pénznek hódolt, mások szerint a jólétnek (a civilizáció nyújtotta kényelemnek, luxusnak!), vannak, akik a minél tökéletesebb készülékek istenítésében élik meg az új kort, de csak kevesen tudják, hogy a modern világ legfőbb hatalma a SEBESSÉG, a MOZGÁS. Mindenben a mozgás uralkodik, nem véletlen, hogy a MOZI a mozgóképszínház, amely szemünk „gyengeségére”, a gyorsan pergő képek folyamatként való érzékelésére alapozott művészet, az első igazi kinetikus robbanás modern korunkban. A filmművészet hatása, KINETIKÁJA mindenhová behatolt; nemcsak a vele párhuzamos művészeteket (pl. a színházat) alakította át gyökeresen, de minden más művészi területet is részben vagy teljesen meghódított. Felgyorsította a zenei képsorok váltakozását: a mai ember nemcsak az utcai forgalomban, de immár a hangversenyteremben is ide-oda kapkodja a fejét modern művek hallgatásakor. Egész életünk hihetetlen gyorsasággal változik. A kinetizmus hálójában vergődünk. Vajon meddig? Lehet mindezt még fokozni? Haladunk a FÉNY SEBESSÉGE FELÉ? Reménytelen! A gondolat úgy is mindig sebesebben fog haladni.