"Felolvadtak jéghegyek, tengerek"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 4. (474.) SZÁM - FEBRUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Csak ülök az ablaknál és nézem a völgyet
Egyed Emese
Trovarsi
Vissza
Gyulai Levente
Mit hallgat el a művész?
Muszka Sándor
VERSEI
Szakolczay Lajos
Az élő Nagy Gáspár
Nagy Gáspár
Jegyezvén szalmaszállal
Radics Éva
Vízszintes némaságban
Szőcs István
Merengő
Simonfy József
Versei
Király Farkas
szmogcsere
Dimény Lóránt
Marsall és Matador
Édesebb a méznél a vér
Nagy Ágnes
ezeregyéjszaka meséje
broadway-limited edition
Bálint Tamás
Fekete-fehér és kétszínű
A nők után
De működött-e a csengő?
Puskás Attila
Háború
Móritz Mátyás
Égitestek között
Varga Borbála
Párbeszéd
Vad
Helyzetjelentés
K. Kovács István
Tél(vég)i tobzódások
Bogdán László
A kintrekedtek - 3. Sivatag
Terényi Ede
... és összecsendülnek-pendülnek a hangok - Kinetizmus
 
Terényi Ede
... és összecsendülnek-pendülnek a hangok - Kinetizmus
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 4. (474.) SZÁM - FEBRUÁR 25

A 19. század végétől kezdődően ki nem fogyunk az izmusokból: impresszionizmus, expresszionizmus, szimbolizmus, hogy csak a művészet világából vegyük példáinkat. Vasarely (Vásárhelyi Viktor) műveiben még egy további hasonló izmus bukkan fel: a KINETIZMUS. A Belle-Isle, a Denfer-, és a Kristály-korszak után fordult az „érzékcsalódásos tér, a kidomborodó és bemélyülő hatás, a vibráló mozgásképzet” művészi eszköztárához, és ebből születtek meg azok a képek, amelyek mozgást sugallnak nemcsak akkor, ha előttük halad el a néző, de statikus szemlélődés esetén is a kép több oldaláról mutatja meg magát: MOZOG.
A festmény, a szobor nem kötődik időfolyamathoz, mint a zene. A képzőművészeti alkotásokba belelátjuk azok belső mozgását. Minden ember rendelkezik az ÉSZLELETI ERŐ  képességével és annak alkalmazásával, rendszerint anélkül, hogy ennek tudatában lenne vagy a tapasztaltakat megpróbálná szavakba foglalni. Rudolf Arnheim A vizuális élmény  c. könyvében az első fejezetet szenteli ennek a kérdésnek: „Az észlelt kép, és nem a festék képezi a műalkotást.” Tegyük hozzá: az ÉSZLELT zene és nem a hangok összessége a zenei műalkotás. Arnheim két egyszerű példát idéz: „A hiányosan megrajzolt kör megszakított teljes körnek látszik. A középpontos távlatban ábrázolt képen a távlatpontot akkor is kitűzhetik az összetartozó vonalak, ha metszésük he4lye nem is látható. Egy dallamba puszta indukció révén „belehalljuk” a szabályos ritmust, amelytől a szinkópás hang úgy tér el, mint a mi körlapunk a négyzet középpontjától.” (Lásd az alábbi ábrát). A kinetizmus felfokozza az észlelési erőket, „indukált struktúrát” hoz létre, láthatóvá teszi a mozgás rejtett energiáit.
A 20. századi zene is felfokozza az indukált struktúrák hatását. Ez a hatáskeltés a régi zenékben is fellelhető. A barokk zene ismétlődő ritmusképletei a maximumig fokozzák a művek mozgásenergiáját. Valóságos művészi célként jelentkezik az osztinato-ritmika, ami majd másfélszáz évig teljesen hiányzik, hogy a modern zene ismét felfedezze, és minduntalan alkalmazza is. (A barokkot megelőzően, különösen az egyházi zenében, a mozgásenergiákat a minimumra csökkentik a szerzők.) A barbaro-stílus ad igazi keretet a zenei kinetizmusnak azzal, hogy újra éleszti az osztinato technikát, a ritmusformulák robbanásáig feszülő mozgásenergiáit. Az egyensúlyt teremtő szimmetrikus ritmusképletek helyett az asszimetrikus szerkezetek kerülnek előtérbe. Az állandóan (idegesen!) váltakozó ütemnemek rendkívülivé fokozzák a zenei folyamatok kinetikus töltetét. A jazz az OFF BEAT-technikával, a ritmusértékek, hangsúlyok hajszálnyi eltéréseivel az egyenletes lüktetéstől – a régi egyszerű szinkópákat messze meghaladó feszültségkeltéssel hangsúlyozzák az immár több síkon és nem is egyszerre lüktető ritmusszerkezetek polifón erőtereit. A mai modern ember képes sokféle egyidejű, de különböző síkokon mozgó ritmusok vagyis mozgásszerkezetek követésére, befogadására. Aki autót vezet és autósztrádán száguldozik, könnyen felveszi a sokféle, vele párhuzamosan vagy éppen ellentétesen haladó járművek kinetikus (olykor bábeli) „zűrzavarát”.
Mondják, hogy a 20. század a pénznek hódolt, mások szerint a jólétnek (a civilizáció nyújtotta kényelemnek, luxusnak!), vannak, akik a minél tökéletesebb készülékek istenítésében élik meg az új kort, de csak kevesen tudják, hogy a modern világ legfőbb hatalma a SEBESSÉG, a MOZGÁS. Mindenben a mozgás uralkodik, nem véletlen, hogy a MOZI a mozgóképszínház, amely szemünk „gyengeségére”, a gyorsan pergő képek folyamatként való érzékelésére alapozott művészet, az első igazi kinetikus robbanás modern korunkban. A filmművészet hatása, KINETIKÁJA mindenhová behatolt; nemcsak a vele párhuzamos művészeteket (pl. a színházat) alakította át gyökeresen, de minden más művészi területet is részben vagy teljesen meghódított. Felgyorsította a zenei képsorok váltakozását: a mai ember nemcsak az utcai forgalomban, de immár a hangversenyteremben is ide-oda kapkodja a fejét modern művek hallgatásakor. Egész életünk hihetetlen gyorsasággal változik. A kinetizmus hálójában vergődünk. Vajon meddig? Lehet mindezt még fokozni? Haladunk a FÉNY SEBESSÉGE FELÉ? Reménytelen! A gondolat úgy is mindig sebesebben fog haladni.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében