"a költő talán nem is ember"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 13. (747.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Erdőtűz
horváth csaba
A teremteni tudás nóvuma - beszélgetés a 90 éves Benkő Samuval
Vörös István
Versek
László Noémi
Béke és nyugalom hava – Kányádi Sándor halhatatlanságára
Papp Attila Zsolt
Valaki jár a víz alatt
Lakatos Artur
Egy polgármester életútja
Bogdán László
Az Ezüst Páholy zavaros ügyei (I.)
Debreczeny György
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Versek
Voloncs Attila
Hildegárd
Butcovan Figerald
Versek
Cseke Tamás
Versek
Németh Dániel
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 5. A német csúnyaságról
MÁRTON EVELIN
Huzuni
Ferenczi Szilárd
Megölte, feltámasztotta és újra megölte
Karácsonyi Zsolt
A színház és a semmi
Fried István
… És Ginsberg megbocsát (?!)
Radnai Dániel Szabolcs
Tér, szöveg, poétika
Kultúra és lélek
Jakabffy Tamás
Dvořákba merülve
SZEKERNYÉS JÁNOS
Az Idő megtestesítése
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 13. (747.) SZÁM – JÚLIUS 10.

hajléktalanok

 

ott találjuk, kiterítve a járdán,

mint egy bomladozó szőnyeget:

helyenként lyukas, meg foltos is,

bajszára fagyott a hirtelen jött márciusi hó.

nem lehet senkié –

ha az lett volna, elvinnék.

 

nem tudom, ki ütötte el,

a végeredmény hallgat.

te undorítónak látod,

én fanyarnak.

 

gyerekkoromban mindig azt mondták,

ne nézzem sokáig,

se őt,

se a döglött macskát;

 

gyerekkoromban mindig azt mondták,

ne adjak nekik semmit,

mert aztán rám szállnak,

mint a legyek;

 

gyerekkoromban mindig azt mondták,

amit neked:

ne nézz oda,

egyébként se tudsz segíteni,

egyébként is ők akarták így,

és egyébként is megdöglenek.

szaros kóbormacskák.

 

 

anaposztó

 

már nem lehet azt ugyanúgy, ahogy ezt itt:

már megcsal az ékezet így a lapon;

nem látok el addig a pontig, ameddig

úgy ringat a szó, ahogy én akarom.

 

már nem takarod be a lábfejem akkor,

már nem baj a szarszag, a tű, meg a vér,

és úgy igyekezz te megóvni magadtól,

hogy hosszas az út, mire majd hazaér.

 

már nem vagyok én se az őr vagy az őrzött,

csak kerget a kell, de az ég se felel,

tán sejti az arc, de potyára menőzött:

nyújtózz, nagyanyó, amíg ott a lepel.

 

majd megfelelek neked egy napon én is,

így volt: ez a kórlap egy ócska recept;

és látlak-e még? kicsit orv hipotézis,

hogy nem leszek újra a mégse lehet.

 

 

terápia*

 

hetek óta fehér lapokat

álmodsz

ezért

írd le –

ne

tartsd vissza

ameddig csak lehet,

mert megbotlasz magadban –

ez még nem betegség, csak

átmenet.

hazugság minden egyes

ringasd el magad –

már nem ringat el senki, aki itt maradt, úgyhogy

becsaptad a pszichológust,

becsaptad a nagyanyádat és

becsaptál engem;

te is

láthatod,

nem szakad rád az égbolt – az rég volt,

most már minden rendben:

ha egyszer el is hiszed kis hisztidet, majd elképzelheted azt is, hogy

magadat ringatod, pedig

harminchat fokos lámpalázadban

mégsem mered eloltani a tüzet –

leírod, de

épp az bánt, hogy

sose lesz tele a füzet.

 

* olvasd el lentről felfelé is!

 

 

 

Mărcuțiu-Rácz Dóra 1996-ban született Nagyváradon. Jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakos hallgatója. Első önálló kötete Macska van az úton címmel jelent meg 2017-ben.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében