"a költő talán nem is ember"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 13. (747.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Erdőtűz
horváth csaba
A teremteni tudás nóvuma - beszélgetés a 90 éves Benkő Samuval
Vörös István
Versek
László Noémi
Béke és nyugalom hava – Kányádi Sándor halhatatlanságára
Papp Attila Zsolt
Valaki jár a víz alatt
Lakatos Artur
Egy polgármester életútja
Bogdán László
Az Ezüst Páholy zavaros ügyei (I.)
Debreczeny György
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Versek
Voloncs Attila
Hildegárd
Butcovan Figerald
Versek
Cseke Tamás
Versek
Németh Dániel
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 5. A német csúnyaságról
MÁRTON EVELIN
Huzuni
Ferenczi Szilárd
Megölte, feltámasztotta és újra megölte
Karácsonyi Zsolt
A színház és a semmi
Fried István
… És Ginsberg megbocsát (?!)
Radnai Dániel Szabolcs
Tér, szöveg, poétika
Kultúra és lélek
Jakabffy Tamás
Dvořákba merülve
SZEKERNYÉS JÁNOS
Az Idő megtestesítése
 
Németh Dániel
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 13. (747.) SZÁM – JÚLIUS 10.

indák között

 

bár tűnne el egyszer
minden ember a világból,
s maradnánk csak ketten
a villogó szemaforok alatt,
az üres téren,
a játékautók között.

 

én mint Ádám,
s te mint Éva,
akit nem belőlem,
nem értem,
s nem miattam
teremtett.

 

s ahogy felkúszik
lábunkon a magány,
kapálózol,
foglak, de már
menekülsz vissza,
oda a többihez.

mert téged
nem nekem,
nem miattam,
és nem belőlem.

de bár tűnne el.

 

 

zöldséges.o.s.

 

szisszenek,
ha hallom a neved
vagy látom a formád,
de te egyre csak ott állsz,
hol a jegenyefák az égig érnek,
s a lelkedből zöld lángvilág ad
el-elhaló hőimpulzusokat,
reménykedve, hogy más is
hallja a te S.O.S kódodat.

 

 

földre

 

hideg csempén ültél,
s két korty között mondtad
magadnak, mikor kiléptem,
hogy megvárod a hajnal
első sugarait.

ablakhoz tapadt arccal
fogod várni,
hogy hozzád érjenek,
hogy megperzseljenek,
s az éjszaka folyamán szerzett
vérző sebeket
fertőtlenítsék benned.
mert kibékültél
a gondolattal, hogy a test lebomlik
halál után.

s az üveghez fagyott
gyönyörű arcod
egy jelentéktelen
már-már komikus
maszkká változott.

 

 

nyugalom

 

vége lett.
eleredt az eső,
s azt a súlyos tömeget
lerázhatta magáról,
s mint egy nyilakkal teletűzdelt őz
kelt fel a sárból, hogy hazáig baktatva
már semmit se lásson maga körül
csak azt a pillanatot,
azt,
amikor a lelke kikúszott belőle,
s a vaksötét zsinórpadlásról
nézte,
hogy a testnek nevezett agyagedényt
a sok száz isteni szem összetörte.

 

 

a madarak helyén

 

a berregő kaloriferek fölött
köröztek a ki nem mondott szavak
s mint vadász a lápban, a madarakat
úgy lőttem le egyesével őket.

 

mikor már mind lehulltak,
s a földön csak szótetemek voltak,
elkezdett szivárogni belőlük minden,
amit mondani próbáltál nekem.

 

a berregő kaloriferek felett
hirtelen újra szálltak a szavak,
te kopogtál, s én: pillanat,

 

mondtam, mert a régi tetemeket
még elrejteni nem tudtam.
a konyhaszekrény már tele van.

 

 

átjárás

 

egy átjáró szélein álltunk
egymást bámulva,
a zöld fényt vártuk,
vagy hogy valamelyikünk
megnyomja a gombot, hogy
a forgalom leálljon, s az olyan
futóbolondok, mint mi,
elkezdjünk egymás fele futni,
te fehéren, én feketén
s mikor összefutunk az út közepén,
az aszfalt színe
már nem fehér és fekete,
mert mint az életünk,
összefolyt, s már szürke.

 

 

 

Cseke Tamás 1999-ben született Marosvásárhelyen, jelenleg is ott él. Minden más lényegtelen.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében