Györe Bori: Engedély magamnak. Scolar, Bp., 2018.
Györe Bori versei elképesztően finomra hangolt benyomásokat nagyítanak fel, tökéletesre csiszolt töredékekkel érzékeltetik egy egész élet aggodalmát, és észrevétlenül csepegnek az olvasó bőre alá. Átpréseli magát az indulat a hasadásig feszített részleteken, miközben hétköznapi fixációkat merevít ki. Lecsupaszított versnyelve az élőbeszédet stilizálja, a félszavak, a dadogások, a kettéharapott mondatok közötti szünetek legalább olyan hangsúlyosak, mint a verbális megnyilatkozások. Többé-kevésbé tiszta kronológiát követ a kötet a gyerekkori flashbackektől egészen a felnőtt kori elárvulás tapasztalatáig. Közben pedig alattomosan liheg a nyakunkba az idő; nem elég feltűnően ahhoz, hogy észrevegyük, de kellőképpen kitartóan, hogy megüljön a kényelmetlenség érzete és bizseregni kezdjenek a lapockák.
A családtörténet szeleteiben az öröklődő bizonytalanság irányítja a gondolatokat, minden megnyilatkozás mögül felsejlik a gátlás. Nem mondja végig, amit elkezdett, de pengevékony rezonanciával mégis nyomokat hagy maga mögött, hogy a kellő ráhangolódással és odafordulással lehetőség nyíljon feltárni a mélyebb rétegeket. Megszólalásait átszövi a fodrozódó hibákhoz való viszonyulási kényszer és önvád. Minden szó mögött ott rejtőzik az elhallgatások mesterfoka, a folyamatosan fogak közé szorított ajkak csikorgása. Mintha saját magának sem egészen akarná bevallani azt, amit Kassák már jól tudott, hogy a családi kapocs az holmi selyemzsinórral meghosszabbított köldökzsinór.
Triviális gesztusokba rejti az elfojtásokat, az állandó reflexiót, mert tisztában van azzal, hogy „csak a feszültség tartja össze az emlékeket” (35.) A legbanálisabb mozdulataiban ismer az anyjára, káromkodásaiban az apja köszön vissza, és nem tudja eldönteni, hogy ennyi hagyaték között voltaképp meddig is terjed saját maga. És ebben a meghatározási kényszerben kutatja, mit is kezdhet a jelenbe feltoluló emlékeivel, úgyhogy mindent megtesz azért, hogy múltjával takarékosan bánjon. Mert a gyerekkortól való végleges eltávolodásban kérdés, hogy aki kislánynak jó volt, az nőnek jó lesz-e.
