"mintha a bolygók felszínét látnánk"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 15. (749.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Forró szél
ANDRÉ FERENC
A költő egyetlen feladata, hogy őszinte legyen önmagával - beszélgetés Dósa Andrei költővel, műfordítóval
Jean-Jacques Viton
VIII
Bogdán László
Az Ezüst Páholy zavaros ügyei (III.)
Codău Annamária
A totalitás felé
FELLINGER KÁROLY
Versek
FAZAKAS ATTILA
nem lát
Benke András
Versek
ANDREI DÓSA
Versek
Munding Márton
Horvát néni
Hegedüs Benjámin Jutas
Versek
Tiboldi Boróka
Füllel és szemmel olvasott dalok
Balázs Imre József
Szelíd jelenlét. Jancsik Pál (1936–2018)
Molnos Lajos
„Félek, túl nagy lesz neked a síri sötét”
Láng Orsolya
Goethingen 7. Néprajzi gyorstalpaló
Dimény Lóránt
Novellák
Bakk Ágnes
A kiszámítható alkotói válság
CSUSZNER FERENCZ
Videótörténet és színháztörténet
Borsodi L. László
Dumákat beszéltek, és nem szóltok róla senkinek
Magyary Ágnes
Színe: vörös
Kulturális mágnes
Jakabffy Tamás
Kibúcsúzott Sir Simon Rattle
Kollár Dávid
Elveszett paradicsom? (2)
 
Magyary Ágnes
Kulturális mágnes
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 15. (749.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.


 

Stanko Andrić: Kapisztrán Szent János csodái. Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány / Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), Budapest, 2009.

 

 

Szimurgban olvashatjuk, hogy az elbeszélő gimnazista korában eljutott Újlakra, ahol Kapisztrán Szent Jánost temették el egykor. Klaniczay Gábor előszavából idézve: „A középkori csodák magyarországi kutatója számára Kapisztrán János személye elsősorban arról nevezetes, hogy ő volt a legeredményesebb csodatevő a magyar szentek közül. Az újlaki sírjánál 1456 és 1526 között feljegyzett csodák száma meghaladja az ötszázat, mint arról az ott készített számos feljegyzés tudósít.”


Kapisztrán János szerepének jelentősége a szinte csodaszámba menő 1456-os nándorfehérvári győzelem után nőtt meg. Andrić a feljegyzett csodák bőséges irodalmát vizsgálta meg doktori disszertációjában, majd ennek alapján született meg ez a könyv, amelyben nem az élő Kapisztránt, hanem a holtában is igen aktív életet élő megboldogultat helyezi középpontba. Jánosunk tudatosan választja meg Újlakot hamarosan bekövetkező elmúlásának színhelyéül, gondolván, milyen jót fog tenni a török elleni küzdelmeknek, ha egy ilyen jeles személyiséget temetnek el ott. Ezt Újlaki Miklós vajda – aki később a legtudatosabban építgeti Kapisztrán kultuszát is – pont így gondolja. Erről előzetesen természetesen nem egyeztetnek, de minden szerencsésen alakul és Jánosunk a legalkalmasabb helyen szenderül jobblétre.

 

A szentté avatási procedúra leírása is regénybe illő. Az emberben egy picit elmozdul a kálvinista fatengely, és egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy talán ez valamiféle filléres kiadásban napvilágot látott Rejtő-regény. Kapisztrán János esetében a gáncsoskodók úgy vélték, a szerzetesünk túlságosan hiú, ha katonai és diplomáciai sikereiről van szó, tehát nem alkalmas a szentségre.

A könyv nagyobb részben a csodák elemzésével foglalkozik. A csodák kultúrtörténeti vonatkozásait is megismerhetjük, hogy miért volt olyan fontos a halál utáni élet a középkori ember számára, vagy mi is adja ezeknek a fantasztikus történeteknek a szerkezetét.

 

A csodakutatás nem éppen az a tematika, amelyről nap mint nap hall az ember, de amikor ilyeneket olvasunk erről a renitens szentről szóló könyvben, hogy „A zarándoklat kulturális mágnes” (258.), rögtön képbe kerülünk, mert a kulturális mágnesekkel már mi is jóban vagyunk, csak ezeket ma már nem az egyház igazgatja biztos kézzel. A kulturális metabolizmusunk nem sokat változott, legfeljebb a tartalom lett más, de ez már nem is tartozik ide.

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében