1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

„Rebbennek sötét árnyak

A partszegélyeken;

a tengerészek,

mint roppant álmok

Hevernek a tengeren.”

               (Egyed Péter: 23 buborék)

felhők püffedt légzsákjai

hevernek a horpadt karosszérián

a felforrt hűtővíz beszivárog

a detonációtól repedt tetőn

üveget képez a homokkal elegyedő

visszamaradt vegyület

lehorgonyozva, kampós végtagokkal

várni, hogy kimenekítsenek

a szélvédőn kicsapódnak a türelem sóvirágai

az összetett és széttartó elem

szorításában fennmarad a test

lebegteti a hidraulikus tartószerkezet

a mólódeszkán vasalódó hullámok

átállás

a nyár rövid technikai szünet után
            folytatódik

olajfoltok lebegnek az aszfalt fölött

a hőségtől beinduló szirénák

tikk-takk szöcskenyájak

laza papucsok

bomladozó gyékény

egyetlen élő: a halottnak hitt légy

szemcséken gördülő antropomorf formák

egy homokozószett széthagyott elemei

ez a kanyar ismerős

tetőcserepeken végigpattogó csigaház

lakóját kiszívta a nap

alattomosan és észrevétlenül

húz lefelé a zsebben felejtett konglomerátum