"arca a metszéspontban"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Ez ilyen bolt
Papp Attila Zsolt
A jövő nyomokban Erdélyt tartalmaz – beszélgetés Zágoni Balázs íróval, filmkritikussal
MÁRTON EVELIN
El Bahar
Király Zoltán
Nyári triptichon
Svet di Nahum
Szabadulás a Krímből
Láng Orsolya
Goethingen 8. Suse
Varga Melinda
Versek
Robert G. Elekes
G. Gabriela
Munding Márton
A rozmár hava
Markó Béla
Csend
Karácsonyi Zsolt
A figyelem mestere
Bogdán László
„A nagy, sötétlő erdő…” Egyed Péter (a továbbiakban P.) korántsem utolsó megidézése
Demeter M. Attila
Szellem a gépben
Jakab-Benke Nándor
A librettó és a kamera között
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A velencei tükör titkai
ANDRÉ FERENC
Megtanulni városul
Látszólag banális
Jakabffy Tamás
Bernstein első száz esztendeje
Túros Eszter
Természetes kapcsolódások
 
ZALÁN TIBOR
Ez ilyen bolt
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.


Az ember árnyék álma

… a lét egy pillanatra

egyensúlyban áll

                        Pindarosz

 

Fröcsköl belőled az élet und

or Üresek a verseid Mond

ják neki S ő elhallgatja Ki

égtél Túlhaladt a kor Érdek

telen lettél És ő bólint rá

Hajdan bezzeg fiatalon a

fékezhetetlen fenegyerek

És legyintenek És rálegyint

magára ő is Kívül kerül

 

tél azon a körön ahol még

valaki számít Mondják Pedig

tudatlanok Fölöslegesen

nem magyarázkodik Hogy önként

hagyta ott a porondot És hogy

magasról hugyozik az áhít

atot követelő establish

mentre Vasalt nadrágokra És

felsliccelt szoknyákra A divat

 

os együttesek neveit és

logóit skandáló trikókra

S főleg az ezeket magukkal

együtt fenntartó élősködők

re Hűségnyilatkozatoktól

roskadoznak a kukák Elő

re kitölthető nyomtatványok

on lehet és kell vallani És

árulni és eldobálni a

 

halhatatlanság nevű bordély

ingyenbelépőjéért aki

nek amije még van Amije

maradt Már ha volt Ez ilyen bolt

Régen belátta hogy egyedül

kell maradnia A whiskyt bor

ral más úgysem szereti Háttal

Embernek Istennek Jelennek

Háttal a csaholásnak a bár

milyen színű gyűlöletbeszéd

nek A papír hallgatásába

zárkózott vissza Tudta minden

nap után eljön az este A

terasz magánya Szemközt a sár

ga házzal A fenyőre baglyok

telepednek A városi vér

cséknél azért jobbak Hullámzik

a kert füve Hangyák és holdfény

 

Nincs benne félelem A gyűlöl

etet nem ismeri A megért

és megbocsátás zarándokút

jait járja Ahol csak kő Hol

csak olthatatlan szomjúság Csak

a halálos naptól fehérre

szívott fölmeredő csontvázak

A tengerre vágyik A tenger

be bukó sirályokat nézni

 

Elundorodni a csőrükben

vöröslő húscafatoktól A

borzalom a szépség tükörkép

e a fölismerés fénytörés

ében A távoli dombokról

legördülő alkonyatba néz

ni Hallgatni a kivégzésre

parancsot adó dobok fürge

pergését Semleges nembe át

 

tenni minden elkövetkezőt

Hallgatni amikor bekötik

a szemét Persze nem ilyen rom

antikusan következnek el

az idők Tart a kis belezők

múlhatatlan évada Miel

őtt összébb húzná magán a vil

ágot valaki föltépi az

oldalát Lecsapnak a sebre

 

a sirályok Vonszolódik az

éjszakában Sebeit beköt

özi a sötét A Mars most van

legközelebb a földhöz Kezét

az ég felé emeli Üres

ség mered vissza rá Háttal És

nem nézni semerre Szétválasz

tani a férgek percegését

és a föld alatti zenéket





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében