"arca a metszéspontban"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Ez ilyen bolt
Papp Attila Zsolt
A jövő nyomokban Erdélyt tartalmaz – beszélgetés Zágoni Balázs íróval, filmkritikussal
MÁRTON EVELIN
El Bahar
Király Zoltán
Nyári triptichon
Svet di Nahum
Szabadulás a Krímből
Láng Orsolya
Goethingen 8. Suse
Varga Melinda
Versek
Robert G. Elekes
G. Gabriela
Munding Márton
A rozmár hava
Markó Béla
Csend
Karácsonyi Zsolt
A figyelem mestere
Bogdán László
„A nagy, sötétlő erdő…” Egyed Péter (a továbbiakban P.) korántsem utolsó megidézése
Demeter M. Attila
Szellem a gépben
Jakab-Benke Nándor
A librettó és a kamera között
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A velencei tükör titkai
ANDRÉ FERENC
Megtanulni városul
Látszólag banális
Jakabffy Tamás
Bernstein első száz esztendeje
Túros Eszter
Természetes kapcsolódások
 
Varga Melinda
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

víztükör

 

a víztükör tükör nézi az arcot,

hideg ezüstös

tekintetét félrefordítja,

összerezzen,

redők a szem alatt és pár őszülő tincs,

néhány nap alatt tíz év,

júliusi székely jégvirágok

férkőztek be a hajlatokba,

és mezőnyi alabástrom

rügyezett ki a bőrön.

 

elképzeled a tengert.

a meleget, a fényt,

ahogy a bőrödre ragad a só,

homokban lábnyomok,

füllesztő délután kis szellővel,

csend, határtalan csend a kék víz.

 

emlékekből rakosgatsz tengereket,

hatalmas mozaik.

háromévesen, amikor apád

beledobott, tanulj meg úszni,

s majdnem otthagytad a fogad,

azóta is tudod, hogy kell szinten tartanod magad,

ha szemedből óceán csepeg,

elnevezed verítéknek,

erős nőnek csak négy fal között illik sírni,

de akkor napokat, éjszakákat is akár,

az élet kellemetlen tartozékain,

szerelmen, halálon, születésen,

hogy gyermektelen vagy harmincason,

öntörvényű, és senki nem tud elviselni.

az apátlanságra gondolsz. s hogy minden férfinek

hosszútávon nyűg az apaság.

meg a tengerre. a gyerekként hosszú vonatútra,

a döcögő hálókocsira, amikor először megláttad

az ablakból kék mezőt, és égnek hitted.

 

van egy másik tengered is, szintén emlékekből,

pár éve szerelmesen láttad a forró Földközi-tengert

és térdig belementél a hideg Atlanti-óceánba is.

A boldogság tengerek ékköve a bőrön,

nem a naptól, a szerelmeskedéstől ragyog a bőrünk.

Szemeiben keresed a tengert,

ha magához ölelne, elfeledkeznél végleg a víziszonyról,

s tán azt sem bánnád, ha belefulladsz.

 

 

szelfimagány

 

nyárra készülünk folyton, verőfényes semmittevésre,

narancsszínű, kövér kandúrok lennénk,

átaludnánk azokat az órákat, amelyek túl monotonak,

ha a pillanateget szabjuk naponta magunkra,

úrrá lesz rajtunk a lelkesedés,

kilyukad végre a közöny barna légballonja,

de a kézzel varrt jelen vászna túlságosan kényelmetlen,

nem elég divatos, s néhol látszik a tű nyoma is,

helyette műanyag macskaruhát maszkot rendelünk a világhálóról,

botra állítjuk a kreált, csinosan öltöztetett ént, s szelfit lövünk az űrbe,

rajzolunk hozzá tengert, csillogó vizet.

úgy tűnik, ez az illúzió is belakható.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében