"arca a metszéspontban"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Ez ilyen bolt
Papp Attila Zsolt
A jövő nyomokban Erdélyt tartalmaz – beszélgetés Zágoni Balázs íróval, filmkritikussal
MÁRTON EVELIN
El Bahar
Király Zoltán
Nyári triptichon
Svet di Nahum
Szabadulás a Krímből
Láng Orsolya
Goethingen 8. Suse
Varga Melinda
Versek
Robert G. Elekes
G. Gabriela
Munding Márton
A rozmár hava
Markó Béla
Csend
Karácsonyi Zsolt
A figyelem mestere
Bogdán László
„A nagy, sötétlő erdő…” Egyed Péter (a továbbiakban P.) korántsem utolsó megidézése
Demeter M. Attila
Szellem a gépben
Jakab-Benke Nándor
A librettó és a kamera között
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A velencei tükör titkai
ANDRÉ FERENC
Megtanulni városul
Látszólag banális
Jakabffy Tamás
Bernstein első száz esztendeje
Túros Eszter
Természetes kapcsolódások
 
ANDRÉ FERENC
Látszólag banális
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.


Stermeczky Zsolt Gábor: Tévedések tárgya. Scolar Kiadó, Budapest, 2018.

 

Tévedések tárgya a családtörténet, az identitáskeresés és a múlthoz való kapcsolódási lehetőségek háromszögében oszcillál. Három ciklusra tagozódik, melyek címe a kötet záró és címadó versének utolsó három sora: „A vér/ nem válik/ csak átalakul.” (68.) A vér a rokoni viszonyulások, az identitás és a ragaszkodás körvonalait járja körül. A nem válik ciklus a nagymama szemszögéből szólal meg, a naplójegyzeteibe enged betekintést. Az utolsó ciklus pedig egy fiatal felnőtt próbálja megtapasztalni, hogy voltaképp hol is kezdődik el ő maga, és valahol arra gondol, mennyit örökölhet a hibákból és a kiszolgáltatottságból.

A nagy műgonddal felépített, letisztult mondatok nem fordulnak át közhelybe, a családtörténet nem lesz sem túlmagyarázó, sem szájbarágós, sem elidegenítő, ugyanakkor nem is fordul át privát, érthetetlen motyogásba. Kerüli az ironizálgatást, mégis átitatja egyfajta önreflexív irónia: „az igazi carpe diem/ az, hogy nem pöcsölök/ távoli dolgokon./ kimegyek a konyhába,/ eszem tésztát, mert az most van.” (18.) Mintha szenvtelenül beszélne, mégsem hiányzik belőle a részvét. Inkább megmutat, mintsem a túlmagyarázásba zuhanjon.

A depoetizálás könnyedén képes elcsúszni a trivialitás taknyán, azonban Ster­mecz­ky­nek kiváló érzéke van, hogy létrehozza azt a szükséges és elégséges feszültséget, ami által életre kel a szöveg. Nem kísérlezget, de precízen irányítja a figyelmet.

A családtörténetekben nem a rendkívülit keresi, hanem a látszólag banális, mégis releváns mindennapi tapasztalatokat, melyek a huszadik század szűrőjén át becsorognak mindenki életébe, ezeket mutatja be tűpontos érzékletességgel: „amíg a szüleik dolgoztak,/ anyám és a húga háztartási gépnek/ készülődtek.” (15.) Ez a kötet semmiképp sem tévedés, hanem pontosan felépített egész, jóformán semmi felesleges nem került bele. Habár a kötetben nem szerepel a szerző életrajza, de ez betudható annak is, hogy voltaképp az egész kötet egyfajta bemutatkozás, és nem is akármilyen. Érdemes vele elszöszölni.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében