"arca a metszéspontban"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZALÁN TIBOR
Ez ilyen bolt
Papp Attila Zsolt
A jövő nyomokban Erdélyt tartalmaz – beszélgetés Zágoni Balázs íróval, filmkritikussal
MÁRTON EVELIN
El Bahar
Király Zoltán
Nyári triptichon
Svet di Nahum
Szabadulás a Krímből
Láng Orsolya
Goethingen 8. Suse
Varga Melinda
Versek
Robert G. Elekes
G. Gabriela
Munding Márton
A rozmár hava
Markó Béla
Csend
Karácsonyi Zsolt
A figyelem mestere
Bogdán László
„A nagy, sötétlő erdő…” Egyed Péter (a továbbiakban P.) korántsem utolsó megidézése
Demeter M. Attila
Szellem a gépben
Jakab-Benke Nándor
A librettó és a kamera között
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A velencei tükör titkai
ANDRÉ FERENC
Megtanulni városul
Látszólag banális
Jakabffy Tamás
Bernstein első száz esztendeje
Túros Eszter
Természetes kapcsolódások
 
Túros Eszter
Természetes kapcsolódások
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 17. (751.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.


Origo. Ezzel a címmel rendezett kiállítást a főként háromszéki képzőművészekből szerveződő Lakóca csoport a csíkszeredai Megyeháza galériában június 28. és július 11. között. Az évek óta aktív csoportosulás bemutatkozó kiállítása volt ez Csíkszeredában, amely elsősorban a csoport szellemiségét próbálta hangsúlyozni a választott téma mentén. Nem pusztán egy gyakorlati megfontolásokból időnként összeverődő társaságról van szó, hanem egy olyan alkotóközösségről, amely a transzilvanizmus szellemiségében működik, a művészetet egyfajta küldetésként, időnként politikai dimenziókat is magára öltő cselekvésként éli meg.

Jelen kiállítás hitvallásként is működik, hiszen a csoport alapvető vonásait, tagjainak jellegzetes művészi attitűdjét hangsúlyozza. Minden alkotás két részből áll. Úgy látunk grafikákat, festményeket, szobrokat, textíliákat és egy cselekményművet, hogy a munkák kiindulópontját jelentő látványok, helyzetek, anyagok is valamiképpen felmutatásra kerülnek. Van, aki egyszerűen alkotása mellé helyezi az ihletforrást jelentő fotót, vagy aki layer-szerűen, egymást megsokszorozva, ugyanakkor egymás részleges takarásába helyezi festményeit és azok origóinak számító fényképeket, külön síkokba, mégis szétválaszthatatlanul. Van, aki stációkként éli meg, járja körül az egyetlen, szilárd alapot, melyhez folyton visszatér, melyből folyamatosan töltődik útja során. És van, aki mint cselekvő, elemi módon kapcsolódva, és ily módon átlényegülve mutatja fel gyökereit. Ami mindannyiukban közös, az a természethez, lokalitáshoz, múlthoz való sajátos kapcsolódás. Hogy a környezet nemcsak tárgya, hanem alkotóeleme, formálója is művészetüknek. Nem távolról szemlélik azt, hanem legtöbbször konkrét, fizikai kapcsolódás során hagyják magukat elragadni, belefeledkezni a természet, a környezet organikus mozgásaiba, vonalainak ritmusába. Dobolyi Tamás, Éltes Barna, Hosszú Zoltán, Horváth Levente, Nicu Barb, Madaras Péter, Sipos Gaudi Tünde, Szekeres Bernadette, Szente-Szabó Ákos eképpen átlényegülve vesznek részt a természet történéseiben. Sajátos beállítódás, életforma, sorsvállalás is ez, amely túlmutat művészetük határain.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében