"Anyaméh az egész világ"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 18. (752.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Egynyári elégia
Fekete Réka
„Az írás úgy eluralt, hogy sose mondtam le róla” - Interjú Tóth Mária írónővel
Tóth Kinga
A szobalány hűsége
Ady András
Versek
Lackfi János
Szőrös kézél
Aleą ©teger
Az ég fölött a föld alatt
Ádám Szilamér
Villanás
Fodor Balázs
Domesztikáció
Munding Márton
A rozmár hava
Láng Orsolya
Goethingen 8. Tesz-vesz város
Fekete Vince
Törpe eposzok – eposzi töredékek
FISCHER BOTOND
Törpe eposzok – eposzi töredékek
Karácsonyi Zsolt
Törpe eposzok – eposzi töredékek
László Noémi
Törpe eposzok – eposzi töredékek
Márkus-Barbarossa János
Eposztöredék
Ferenczi Szilárd
Egy hátrányos helyzetű kisebbségi Bajkonurban
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Antal Balázs
Hálózatok könyve
TŐTŐS DOROTTYA
Embert kutyájáról?
Demeter Zsuzsa
Távbarátság a jövővel
Borsodi L. László
Műveltség és stílus
Jakabffy Tamás
Vásáry Tamásról, 85. születésnapja után
Kali Ágnes
Ember, gépezet, glitch
 
Ady András
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 18. (752.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

R.I.P.

 

rip.: gyakran jön ide? alany: ide ez, ez egy valahol?

alany: ha ez egy van, akkor csakis akkor ide, ha akarok

rip.: mit, mit akar? alany: meghalni, tán

rip.: s hogy ússza meg, miért beszélhetünk most, az ittben?

alany: mindig megbizonyosodok, hogy nincs itt(hon)

rip.: ki, kicsoda nincs? alany: a halál

alany: de kulcsot adott, hogy szokjam ezt az itt-et

alany ripnek: én megyek, ön marad?

 

 

Vero

 

úgy ajánlottad nekem a szerelmed

mint egy igazi pincér egy ismert pincér egy megbecsült

tenné a bor-ajánlattal: a legjobbat adja mije van

mikor betérek mindig és kérdés nélkül

 

nem kell ellenőrizzem de a legjobban

sosem csalódtam

 

 

Homok-egyenest

 

borzasztóan szerettem unalmasan élni

a csiribi-csiribádig mikor is fejre és talpra

és fejre s így maradva állt a világ

nem is áll de meglódult folyama most

már nem ám az időnek de a kacagva

szertehulló s kény-kedv szerint kézen

fogva eggyé keringő kivétel perc-sűrűnek

 

 

Nagyobb rendben

 

ismertem egy fát

igen olyan kis laboda-pelenkás korától

mikor még maga alá hullatta őszi alig-leveleit

barátságunk része volt hogy napokig könyörögtem

a kamasz-ifinek ne vonzza buta-bátran annyira a villámot:

összeég nem bírja ki

ismerek egy fát és már megnyugtat:

megfontoltam visszavett a hősködésből

himnős testéből új hajtás-család nőtt ki

 

 

Ez se róla(m)

 

nekem az a jó ha nem hiszel

nem biza bennem ami kicsikét

nagyobb halmaz mint a nekem…

számomra mondom bizisten az

a lételem ha alap-adott a nem és

feltételes az igen csak kicsit így

lehetek ördögi-percekig s bizonyítani

csakis így tudom:

 

kerítésen házon néha hálószobán

belül néha én vagyok a kisisten

 

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében