"Anyaméh az egész világ"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 18. (752.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Egynyári elégia
Fekete Réka
„Az írás úgy eluralt, hogy sose mondtam le róla” - Interjú Tóth Mária írónővel
Tóth Kinga
A szobalány hűsége
Ady András
Versek
Lackfi János
Szőrös kézél
Aleą ©teger
Az ég fölött a föld alatt
Ádám Szilamér
Villanás
Fodor Balázs
Domesztikáció
Munding Márton
A rozmár hava
Láng Orsolya
Goethingen 8. Tesz-vesz város
Fekete Vince
Törpe eposzok – eposzi töredékek
FISCHER BOTOND
Törpe eposzok – eposzi töredékek
Karácsonyi Zsolt
Törpe eposzok – eposzi töredékek
László Noémi
Törpe eposzok – eposzi töredékek
Márkus-Barbarossa János
Eposztöredék
Ferenczi Szilárd
Egy hátrányos helyzetű kisebbségi Bajkonurban
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Antal Balázs
Hálózatok könyve
TŐTŐS DOROTTYA
Embert kutyájáról?
Demeter Zsuzsa
Távbarátság a jövővel
Borsodi L. László
Műveltség és stílus
Jakabffy Tamás
Vásáry Tamásról, 85. születésnapja után
Kali Ágnes
Ember, gépezet, glitch
 
Demeter Zsuzsa
Távbarátság a jövővel
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 18. (752.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.


Űrbálna. Helyszíni versírás antológia. Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2018. (Helikon-könyvek 2.)

 

„Lírai pillanatfelvételek a fesztiválozó Kolozsvárról”, írja az Űrbálna című antológia hátoldalán László Noémi. Hét év pillanatai a kimozduló időből, hét különböző versformában, tizenhat szerző tollából. Hogy mit is rögzítenek ezek a lírai szösszenetek (szonettek, limerickek, panegirikuszok, sírversek, blasonok, rondók és leoninusok)? Elsősorban a fesztiválozó Kolozsvárt, ahogy László Noémi írja, a maga spontaneitásával, napsütötte sávjával, az alkalmi múzsákat, a versverseny résztvevőit (a sírfeliratoktól a blasonokba foglalt hajkoronákig). A pillanatában megragadott időt, s ebben a fél mondatban ragadjuk meg a kötet lényegét – óvakodnék attól, hogy a versek ércnél maradandóbb jellegéről vitát nyissak, s nem is nagyon hiszem, hogy az egyes szerzők fesztiválidőben rögtönzött versei – legalábbis nagyrészük – saját kötetekben vállalhatóak lennének.

 

Lényegük épp alkamiságuk, nem többek egy egyórás költői műhelymunka – nem egy esetben humoros hangvételű – lenyomatainál. Könyvbe zárt időkapszula, a helyszíni versírás alkotói mellett hasonló fontosságú az alkalmi múzsák névsora is. Kritikusok, újságírók, színészek, költők, képzőművészek, kolozsvári fesztiválozók pillanatképei rögzülnek, de jó kérdés, kiemeli-e az alkalmiságból a költeményt az elmúlás (avagy másként olvassuk-e például a Jancsó Miklósról szóló rondót ma, mint megírásának idején)? Mit tud meg a Kolozsáron élőkről, az egy hétre kifordított idejű Kolozsvárról és magyarnapozó fesztiválozóiról az olvasó ma – és mit árulnak el a versek az idő távlatából (ötven-száz év múlva) szerzőkről és múzsákról? Egyfajta távbarátság zálogai is tehát e kötet versei, László Noémi megfogalmazásában: „körbezárnak az állandó falak./Szólni szólanék, írni láttalak./Szavad és szavam hólyagos eső,/ülepedni gyűl pármondat-salak/barátságszülő, tágas tér-idő” (Távbarátság).

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében