A nyolcvanéves Szilágyi Istvánnak
„A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét”
Petőfi Sándor: Az Apostol
Arany ősz szeptember ilyen mint
Most szőlőérlelő szőlőpirosító
Ragyog a nap ragyog az ég ragyog
Mózes a szerkesztőségben ragyog
Király K. Jakab Lászlóffy dohog
Be Gyöngyikével nemrég Mózes
Jött egy nagy fagyival a kezében
Beteg gyomort gyógyítóval Fodor
Úr is érkezik a piacról majd Szabó
Gyula hatalmas szfinx fejével Miklós
Bácsi válogat a bejárati ajtó mellett az
Újságok között Bustya Endre viharzik
El Palocsay szuszog be majd Bálint
Tibor Heim Andris jön le szétnézni a
Korunktól Heim Hitler! vág oda Mózes
Szokása szerint kedveskedve majd szépen
Kutyapicsáznak kicsit egymással aztán
Visszamegy duzzogva a Korunk felhői
Közé arany ősz rőtarany fény napsugarak
Ragyog Király ragyog Mózes K. Jakab
Ragyognak mind az arcok csodálatos
Ősz a szerkesztőségi szobában dél van
Harang szól tizenkettő barna bőrtáskával
Az oldalán kéziratokkal jön már Szilágyi
Is valahonnan a Hollóidő hősei közül
Végigsiet a vagontípusú hosszú termen
Be a belsőbe Sigmondhoz Nagy Máriához
Rákossyhoz szerkeszteni korrektúrázni
De most nem marad sokáig hamar visszajön
A reggeli vodkázók egymást ugratók közé
A kávéjával tömi a pipájába az Óbestert
Mielőtt a megsárgult Szőcs István-kéziratot
Szerkeszteni kezdené hiszen ott vagyunk
Mi is hej! akkori fiatalok páran le is szaladt
A legfiatalabbik már a közeli a sarki üzletbe
Prodvinalco nevű rettenetesért tetűpor ízű
Újabb vodkáért és oly gyorsan oly lelkesen
Összedobták az árát a fiúk akik még majd
Mindannyian negyven- és ötvenesek
Mialatt mi jelen lévő huszonosok serdülő
Ifjonc írók poéták ülünk áhítattal mint
Hamvas kislányok (Mózes szerint!)
A leharcolt foteleken egy-egy kávéval
Cigivel-pipával amikor felfedezi valaki
Hogy szép vörös nagy szemű szőlő
Ért be a Nagyszamos utcai hodály
Falán épp csak ki kellene hajolni érte
Épp csak le kellene szedni s ki más
Mint Szilágyi vállalkozik hogy kihajol
És begyűjt a pompás gerezdekből egy
Kisebb tálra valót már hozza is Katica
Néni az örökifjú titkárnő a tálkát már
Hajol is ki Pista bácsi és nekem kell a
Legifjabb Serény Múmiának lábammal
Szorosan a cipői mögé lépve tartanom
Hátulról hogy egyensúlyát veszítve
Nehogy kibillenjen az ablakon szedi a
Szőlőt a jó érett gerezdeket nyújtja be
Nekünk a szerkesztőségi szobába mi
Pedig ülünk ott áhítattal mint érett piros
Szőlőszemek a napon a Helikon érlelő
Napmelegében a Helikon ránk ragyogó
Sugaraiban mint akik érzik tudják hogy
Azokból a szőlőszemekből leszünk a
Szilágyi által benyújtott szőlőszemekből
Abból az őszi szerkesztőségi melegből
Sugarakból leszünk majd születünk meg
Bukunk elő egytől egyig mindannyian
Arany ősz szeptember ilyen mint most
Szőlőérlelő szőlőpirosító ragyog a nap
Ragyog az ég ragyog mindenki
Arany ősz rőtarany napsugarak
