"amit kimondok, nincs már velem"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 19. (753.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Valóság és valóság
Márkus Béla
„a ráemlékezés terein”
Bertha Zoltán
A lét elviselendő nehézsége
Fekete Vince
Nagyszamos utca 18.
Szakolczay Lajos
Pityók. Emlékek a hős­korszakból
László Noémi
Egyszerű vers
Papp Attila Zsolt
Az Úristen leghosszabb napja
Vincze Ferenc
Udvarillat
OZSVÁTH ZSUZSA
A szent és a profán
Sztaskó Richard
Családi idill
Vlad Drăgoi
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
amikor el akartam adni
Horváth Veronika
Versek
Csordás László
Kísértés és kísérlet
Kürti László
Versek
DOINA RUŞTI
Péntek macskája
Bakk Ágnes
A csak múlttal rendelkező ember
George Volceanov
Shakespeare: az elárult áruló
Lakatos-Fleisz Katalin
Tojás nélküli csillagok
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Bűnök hozzák világra az erényt”
Borsodi L. László
Elfogultság és kritikai attitűd
Jakabffy Tamás
Középkori hangszeres magasztalás
Alexandra Mocan
No Matter Where You Go, There You Are*
 
Mărcuțiu-Rácz Dóra
amikor el akartam adni
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 19. (753.) SZÁM – OKTÓBER 10.

amikor el akartam adni

és mondjam csak, ha már úgyis beszélgetünk:

ezeket a szép szelfiket itt, ezeket

a telefonommal készítettem?

olx.ro, kép nincs, csak keresztnév.

hívjuk most bogdinak.

 

anyám azt mondta, ne tartogassak fölöslegesen semmit,

se elektronikát, se másokat:

előbb vagy utóbb pofára esel a kábelek közt.

csak keveset alkudozom,

két éve használom a telefont.

apám szerint nem szabad túl olcsón üzletelni,

inkább várjak türelmesen.

 

nem loptam, dobozom is van, magyarázom,

úgy tesz, mintha jobban értene hozzá,

kötekedik, rámenős.

ugyan miért adom el, ha még használható,

biztos felnyitottam már,

összekuszáltam a rendszerét,

kihasználtam rendesen.

megbeszéljük, mikor találkozunk bogdival.

 

bogdi igazából gergő,

egymásba nőtt blokkok közé kísér.

nem neki kell a telefon, meséli bogdi, aki gergő,

mutatja, merre menjek tovább, hogy megtaláljam istit,

majd visszamegy az egyik blokkba.

vigyázzak magamra, mondja,

majd beszélünk még, mondja,

pedig szóltam, hogy

nincs több eladó telefonom.

 

te vagy isti, kérdezem az első férfitól,

aki az utamba kerül,

erre egy másik kinéz a motorháztető mögül és egy

harmadik mászik ki a dacia alól.

a legkoszosabb isti,

kezet fogunk, mint az üzletemberek,

megmutatom neki a telefont,

isti a munkanadrágjába törli a kezét.

bekapcsolom előttük,

jelszó nincs.

simogatós-e, kérdezi gergő –

a csaj vagy a telefon,

kontrázik a másik kettő,

nevetünk mind, csak én nem –

én nem

magyarázkodom,

hogy miért adom el a telefont,

isti pedig nem alkudozik – egyből kifizeti.

kevesebbért is nála hagynám,

csak hogy ne lássam többé.

 

és csak hogy tudja,

telefonokat árulok, mást nem,

suttogom, ahogy isti barátai végignéznek rajtam,

én pedig megpróbálok kitalálni

a blokkok közül

valami

jó mentséget arra, miért reszketek,

amikor most kerestem száz lejt

a régi telefonomon.

 

 

Mărcuțiu-Rácz Dóra 1996-ban született Nagyváradon. Jelenleg a kolozsvári BBTE magyar–angol szakos hallgatója. 2017-ben jelent meg első kötete Macska van az úton címmel.

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében