"Makettjeid bűvöletében élsz"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 20. (754.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Szentek és halottak
Varga Melinda
„Én is úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont” - Beszélgetés Füzesi Magda kárpátaljai költővel
Simonfy József
Versek
MÁRKUS BÉLA
„a ráemlékezés terein”
GÜNTER KUNERT
Tetthely
Mellár Dávid
Versek
Fülöp Dorottya
Novellák
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Versek
Haklik Norbert
Anyanyelve: az irónia
Oláh András
Versek
Demény Péter
Kenderzsupp
Vallasek Júlia
Angolkeringő. A fecsegő holtak könyve
Ferenczi Szilárd
Az erdélyi magyar „házi filmfesztivál” nagykorúsítása. Beszámoló a 18. Filmtettfesztről
Kiss Melinda
A Wall Street és Velence
Radnai Dániel Szabolcs
Az irracionalitás és a romanticzizmus útvesztői
Tamás Dénes
Kisváros, bluesra hangolva
Lakatos-Fleisz Katalin
Humánus irodalomtörténet?
Jakabffy Tamás
Hogy ki volt Danny – azt senki nem tudja
Túros Eszter
Festői feszültségek
 
Grancsa Gergely
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 20. (754.) SZÁM – OKTÓBER 25.

Csak vonalak

 

Szavaim bölények szarvasok lennének

de csak lábukat húzva sebesült rókaként

osonnak a téli erdőben és kerülgetik

a csapdákat jeleket hagyva a fehér havon

és sokasodnak a lábnyomok számolatlanul

rettentő egymást keresztező sorok beteg

fenyőfák alatt kavarognak a fejemben

olvashatatlanul mint a hóban a nyomok.

 

 

Elvonás

 

Ne beszélj

jobb lesz minden

hamis barátok a szavak

 

jeleket küldj

küldj jeleket

az elvárási horizont pontjai futnak

szerteszét benned mint a méreggel

itatott évek

 

és tenyészik a penész az arcunkon

a tehetetlenség lesz az egyetlen

erő vigyél a belvárosból

a külvárosba ahol a bokrok alatt

emberek alszanak legyen ahogy akarod

legyen ez is drámamentes

szokásos története az átlagos

életeknek a képzeletben hogy

hátha most

be tudsz fejezni egy megkezdett mondatot.

 

 

Senkié

 

Azt mondták hideg van öltözz melegen

de belül is az van nincs

kegyelem anyám hallgatása

széttöri a polcon a befőttesüvegeket

 

és menekül előled is minden

ami vagy

vagy lenni akartál

és a tükörben

jégcsapok lógnak az arcod helyén

az arcom nekem sem sajátom a hangom

a torkom szétmarják a szavak ahogy   bugyognak

fel mint a sárgejzírek

 

a bőröd jut eszembe most és a gondolat

csiszolópapírként tépi le a tudat rétegeit

és lök tovább hogy lennék szösz

a blúzodon amit nem is hordasz

szekrénybe akasztva meglapul

vagy hangyák raja amik széthordanak

darabjaidból aztán nem épül hangyaboly

pattogó ideg a halántékodon

elfelejtett időpontok szálka

ami észrevétlen bőröd alá fúródik

és gennyesedni kezd

lennék a szem felszaladnék

a harisnyádon a csípőcsontodig

de mire idáig jutnék

elfogynak szavaim.

 

 

Zéró

 

Föld körüli pályára állt a nagy üveglift

és a ne beszélj meg a kezed

ami a száddal együtt görbül le ha indulok

és ebben lesz mérhető

a felém számlázható fájdalom

a testem nem templom

a lelkem nem szent

a falak állnak csak

a beszakadt tetőn át

beesik az eső és kimossa a maradékot is

amit csak most veszek észre

hogy a sarokban meglapult.

 

 

Grancsa Gergely 1991-ben született Budapesten. Első, Fekete Andrással közös regénye a Tilos az Á kiadónál jelent meg Kalasnyikov és Rózsafüzér címmel, 2015-ben

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében