referenciák
pedig annak a nyárnak rendben voltak a referenciái
s mielőtt bemocskolod fogadd el: volt ellenértéke mindennek
feltörtem és elosztottam a múltat
a vitaminhiányos érveket a tapintatlan délutánokat
amikor árnyékaikat megnyitották a fák
értsd meg: már nem tudok veled mit kezdeni
egyre csak sirámaidat hallgatom
ideiglenesen szabadlábon a félelem
s a jóság is kegyetlen
az ellenség bennünk van
de a lényeget akkor sem tudom megfejteni
azt a délutánt amikor meghitten megérintettem az arcod
érvénytelenítette egy eltévedt mozdulat
ne fogd le a kezem
harcra születtünk gyilkolásra
– te is merényletet követtél el
s azóta lakhatatlanok az álmok –
már nem tudom hozzám jöttél-e vagy csak felém
s hogy akarnám-e még a semleges irányt
vagy egy másik igeidőben a szemnek láthatatlanul
penészedni dobozba zártan egy idegen világban
[hová lett]
f. a-nak Párizsba
hová lett Janó hol az öreg verda
hol a ragaszkodás és hová tűnt Batorge álma
– két vállrándítás közt megint
a savanyú kinyilatkoztatások
teremtenek forgalmi dugót
mostantól azonban minden egyirányú
de már az egyetlen sáv is alig járható
a belvárosi kávéházak terasza is
csatornanyílássá szűkült
fészbuk-cirkusz a világ
s ebben a virtuális pagonyban elég egy
kattintás és az ismerős már nem ismerős többé
megközelíthetetlen maradsz
árkokkal védekezel a vasfüggöny ellen
makettjeid bűvöletében élsz
foghatatlan formák által térdre kényszerítve
távol a világtól s távol a virágtól
sehol egy szúnyog ami csíp
s centrumban a mű: a műanyag a műzene
a műláb a műfallosz… és elkoptatott
szénceruzák vesznek csak körül
meg zsebek – de a zsebekben nincs semmi –
és szemek – a szemekben sincs semmi –
s már fejek sincsenek csak megbabonázott
pálcika agyú párafoltok
és fáj hogy már nem érted a csöndet
