"Makettjeid bűvöletében élsz"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 20. (754.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Szentek és halottak
Varga Melinda
„Én is úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont” - Beszélgetés Füzesi Magda kárpátaljai költővel
Simonfy József
Versek
MÁRKUS BÉLA
„a ráemlékezés terein”
GÜNTER KUNERT
Tetthely
Mellár Dávid
Versek
Fülöp Dorottya
Novellák
Grancsa Gergely
Versek
ANDREI DÓSA
Versek
Haklik Norbert
Anyanyelve: az irónia
Oláh András
Versek
Demény Péter
Kenderzsupp
Vallasek Júlia
Angolkeringő. A fecsegő holtak könyve
Ferenczi Szilárd
Az erdélyi magyar „házi filmfesztivál” nagykorúsítása. Beszámoló a 18. Filmtettfesztről
Kiss Melinda
A Wall Street és Velence
Radnai Dániel Szabolcs
Az irracionalitás és a romanticzizmus útvesztői
Tamás Dénes
Kisváros, bluesra hangolva
Lakatos-Fleisz Katalin
Humánus irodalomtörténet?
Jakabffy Tamás
Hogy ki volt Danny – azt senki nem tudja
Túros Eszter
Festői feszültségek
 
Tamás Dénes
Kisváros, bluesra hangolva
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 20. (754.) SZÁM – OKTÓBER 25.


Juhász Tibor: Salgó blues. Scolar Kiadó, Budapest, 2018.

 

Tudjuk egy ideje, a kisvárosi szétesett, lepukkant életérzés leginkább a blues-zene nyújtott, karcos regisztereiben tud kifejeződni. A Kőbánya blues után most itt van a Salgó blues, csak éppen prózában, Juhász Tibor fiatal, salgótarjáni író kézműveként. Juhász vékonyka könyvében, ami a témaválasztást illeti, a fiatal Krasznahorkai, Tar Sándor, a regényíró Borbély Szilárd nyomdokain indul el, ahhoz, hogy szemléletében mégis a fiatal Mészöly prózapoétikáját kövesse, a maga rövidre vágott, ökonomikus stílusában.

 

A könyv vállaltan szociografikus ihletettségű. A szerző magát mint anyaggyűjtőt is belekomponálja a kötetbe, problematizálva ennek a viszonynak a visszás oldalait is. Ez nem zárja ki, hogy a tárca és a novella határán ellensúlyozó szövegekben mégis tisztán meg tudjon mutatkozni egy valamikor jobb napokat élt, de mostanra halálra ítélt városrész mindennapi élete, jellegzetes figurái és történetei, egy olyan hely, ahol „a nyomor szaga lassan szál fel” (Hobo), ahol a kilátástalanság szüli az erőszakot, a torzságot, az abszurdot. A kisemmizettek és remény­telenek minden nagyságot nélkülöző tragédiája mutatkozik meg a szövegekben, de jó kérdés, hogy lehet-e tragédiáról beszélni ott, ahol még bukásról sincs szó, hiszen minden, ami megmutatkozik, mintha csak egy kimozdíthatatlan, sötét örökkévalóságból válna le, amelyen belül nincs elmozdulás, megváltás.

 

A szerző mániákusan ügyel arra, hogy ne ítélkezzék, jelenléte ne fokozza, torzítsa az események megmutatkozását. A hitelességet a megfigyelések pontossága, élessége, szenvtelesége garantálja. Mintha csak egyetlen elnyújtott snittet látnánk a nyomor terpeszkedő valóságáról, ami olyan sűrű és lemoshatatlan, mint egy érclábas alján felgyűlt zsiradék. Mégis, ahogy befejeztük a könyvet, könnyen érezhetjük: itt több is rejtőzik. Aminek utána lehetne menni egy talán ezután következő kötetben. És azt se hagyhatjuk ki, hogy megkérdezzük: a bluest lehet-e érzelmek nélkül játszani?

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében