Utak
Király László-parafrázis
itt ez a látszólag simára döngölt
távolról szépnek mutató út
és itt vagyok én is
cipőim talpán a recék
úgy kopnak mint traktorkerekek
őszi aratáskor
mi lesz ha kezeim közül
kifolyik majd a homok és
semmi nem marad otthonról
mi lesz ha elfelejtem hogy milyen íze van
a szájban olvadó hónak
és hogy mennyire fáj
a tűzhely fölött száradó tenyér
mi lesz ha rálépek az útra
és elfelejtek repülni úszni
a tengerek szagát
az algák bőrét
a megőrölt búza ízét
mi lesz ha csak kristálygömböket
rázhatok majd életem végéig
és elfelejtem hogyan ásítanak áprilisban
a nílusi krokodilok
mi lesz ha eszembe jut hogy
nem láttam még a norvég fjordokat
hogy gyorsabban akartam élni és
egy látszólag simára döngölt
távolról szépnek mutató út
kevés
mert amíg járni csak lábainkon lehet
addig én kopoltyúkat növesztek majd
és folyami sirályok szárnyai alól
eszem ki az atkákat
küldjétek hozzám a küklopszokat
ők tartanak a tenyerükön engem
Talpalattnyi
ez eddigi életem kedvenc augusztusa
ülünk ketten
töltjük az időt
a cigit
és a sört
negyednapja kánikula
dolgozni alig
óhatatlanul beszélgetnünk kell
lemérni hogy mennyi csönd fér
több mint két évtizednyi mellébeszélésbe
fölösleges most már
felnőttem
megöregedtél
éppen elég ahhoz hogy
elengedjünk bizonyos tartozásokat
ülünk egy verandán
két szökött fegyenc
valahol az isten háta mögött
ahová egyes törvények végtagjai még éppen
meséljük hogy kilakoltatások
gázspray
vízágyúk
falak
katedrálisok
kölcsönök
adósságok
és hogy ide azért csak nem
hogy ez a talpalatnyi még talán
nekem
neked
és az istennek is
ha lesz olyan kegyes
és nem néz hátra
Helyzetjelentés
A világ ma türkizkék selyemhernyó,
gyűrűi között narancssárgán világlik.
Most harmat párolog a Diófa utcán
és két elmebeteg csavarog
halványzöld csíkokra koptatott nejlonszatyorral a hóna alatt.
Barna teagőz simul a múlt évben meszelt plafonhoz.
A város, pelikánok csőrében a halak mozgástere.
Egy porcelánfehér kávéscsésze hever a mosatlanok között.
Ma február negyedike van.
Az alsó szomszéd mosógépet szerel.
Cseresznyefáink még bizonytalanok.
Vass Csaba 1995-ben született, jelenleg Kolozsváron él. Slam poetryvel és lírával próbálkozik, emellett jó újságíró és lediplomázott bölcsész szeretne lenni.
