mert a költő nálunk sose lódít
jönni fog az LLL-reloaded –
világéletemben utáltam a keresett rímeket
s most lám mégis itt ez a kínos két sor
hazudok persze
jobb híján korábban is éltem ezzel a tóthárpádos módszerrel
hogy először a rím aztán majdcsak lesz valahogy
előbb-utóbb jön az eszme is
hazudok persze
legalábbis „lódít/reloaded”-ügyben
mert most igenis tudom miről kéne írni
Feketemunka lesz a kötet címe
feketemunkás napjaimról fog szólni
ettől várom hogy tényleg összeáll az „LLL-reloaded”
eddig tehát nemcsak valódi hanem igaz is a sztori
kár hogy rágörcsöltem az egészre
keresem a nyelvet a riport-versekhez
hogy ti. mitől lesz ez „költészet”
hazudok persze
leszarom hogy költészet lesz-e
egyszerűen ki kell írnom magamból
különben is láttam én már karón varjút (verset)
senki nem tudja
mitől indul be az olvasó „nyálelválasztása”
hazudok persze
mert nagyon is tudom mitől működik a szöveggyár
legalábbis elméletben
meg kell találni a nyelvet és a nézőpontot
(éljenek, sőt: egyesüljenek a világirodalmi közhelyek!)
különben sohasem lesz megrendítő
de még csak hiteles sem az irodalom
ahogy Székely János mondta
hát igen
nyelv és nézőpont de főleg hitelesség
mert hogy ki mitől rendül meg
ahhoz nekem semmi közöm
tehát azt a kibaszott nyelvet
azt keresem én görcsösen
mert a nézőpont rendben lenne
alulról (sőt: belülről) jön úgymond
el is terveztem hogy „családon belül” marad a projekt
van (volna) sztori bőven
nekem is édesapámnak is
főleg édesapámnak
nemcsak verseskönyvet
hanem regényt érdemelne az a néhány év
amíg egy 1100-as Daciában lakott feketemunkásként
a Rózsadombon
az öreg persze egykettőre lerázott
„nem adok interjút” mondta vigyorogva
nyilván én se ma szálltam le a falvédőről
ha nem hát nem
akkor viszont megírom fekete munkás napjait
illetve hát azt amit én láttam belőlük
mert voltak neki szó szerint fekete munkás napjai
amikor a hargitafürdői kaolinbányából elhelyezték
Motru mellé egy lignitbányába
életemben nem láttam olyan koszos (fekete) munkást
mint amilyen ő volt amikor végre hazajött
senki nem tudja mit csinált nyolcvanakárhányban Motru mellett
a munkásszállón
amíg mi otthon
két tehénnel
két szopósborjúval kínlódtunk
le is adtuk az egyik tehenet a COMCAR-nak
mondom
senki nem tudja mit csinált Motru mellett a munkásszállón
de el tudom képzelni
(ez akkor most igaz vagy csak valódi?)
FV-vel és MV-vel jöttünk Szerbiából
Fehértemplom azelőtt aldunai székelyek
egy életre a retinámba vésődtek
(így kell mondani, nemde?)
a félmeztelen cigányasszonyok a néranádasi határátkelőn
ahogy ragasztószalaggal magukra „öltik” a csempészárut
volt időnk megfigyelni őket
mert egy darabig ott dekkoltunk az autósor végén
amíg egy géppisztolyos határrendőr meg nem szánt minket
évekkel később olvastam
hogy száz román határrendőrt és vámost tartóztattak le
a temesmórai és néranádasi határátkelőn
mert összejátszottak a cigarettacsempészekkel
de most nem ez a lényeg
hanem az Oravicabánya–Stájerlakanina–…–Nándorhegy
(Oțelul Roșu) útvonal
amelynek a végén ott volt Pusztakalán
Úristen mondtam magamban
ha édesapám is ilyen helyeken lakott Motru mellett
nem csoda hogy olyan koszos (fekete) munkás volt amikor
végre hazajött
azóta se tudtam lenyelni ezt a gombócot
élőszóban ma se merném bevallani
csak egy ilyen műhelynaplóban
hogy a bányászjárások idején
(miféle „civilizált” alak vagyok én?)
zokogtam szerencsétlen vademberek láttán
mert az apámat (magamat?) sirattam bennük – – –
mondom
Feketemunka lesz a kötet címe
s csak a nyelv kellene
mert nagyjából tudom már
honnan beszélek
Csíkszentdomokos, 2018. október 23.
