"De abban az egyben zeng Az Idő"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 22. (756.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Versek
Zsenge-lapozgató
ANDRÉ FERENC
valahol maradók
László Noémi
Poéthosz
CS. NAGY IBOLYA
Próza – „versszünetben”. Király László novellisztikájáról
Karácsonyi Zsolt
Belső háború. Részlet
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
a költők álmai
Antal Balázs
A jókedvű bús költő
HORVÁTH BENJI
Daimón
Vass Csaba
Versek
Varga Borbála
munkakönyv
Zsidó Ferenc
Egyén és közösség regénye*
Lövétei Lázár László
Műhelynapló
Tamás Dénes
Felfele
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Nem félünk a semmitől
Bartha Réka
Zabigyerek üvegcipőben
Péter Árpád
Tört mondatok, tört életek, egyesüljetek!
Erdős Katalin
Vászon, kamera és ami mögötte van
Borsodi L. László
Betölteni a szellem törvényeit
Jakabffy Tamás
A legjobbak teljességének igényével
Portik Blénessy Ágota
Életem legjobb műve
 
Lövétei Lázár László
Műhelynapló
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 22. (756.) SZÁM – NOVEMBER 25.


 

                        mert a költő nálunk sose lódít

                        jönni fog az LLL-reloaded –

 

világéletemben utáltam a keresett rímeket

s most lám mégis itt ez a kínos két sor

hazudok persze

jobb híján korábban is éltem ezzel a tóthárpádos módszerrel

hogy először a rím aztán majdcsak lesz valahogy

előbb-utóbb jön az eszme is

hazudok persze

legalábbis „lódít/reloaded”-ügyben

mert most igenis tudom miről kéne írni

Feketemunka lesz a kötet címe

feketemunkás napjaimról fog szólni

ettől várom hogy tényleg összeáll az „LLL-reloaded”

eddig tehát nemcsak valódi hanem igaz is a sztori

kár hogy rágörcsöltem az egészre

keresem a nyelvet a riport-versekhez

hogy ti. mitől lesz ez „költészet”

hazudok persze

leszarom hogy költészet lesz-e

egyszerűen ki kell írnom magamból

különben is láttam én már karón varjút (verset)

senki nem tudja

mitől indul be az olvasó „nyálelválasztása”

hazudok persze

mert nagyon is tudom mitől működik a szöveggyár

legalábbis elméletben

meg kell találni a nyelvet és a nézőpontot

(éljenek, sőt: egyesüljenek a világirodalmi közhelyek!)

különben sohasem lesz megrendítő

de még csak hiteles sem az irodalom

ahogy Székely János mondta

hát igen

nyelv és nézőpont de főleg hitelesség

mert hogy ki mitől rendül meg

ahhoz nekem semmi közöm

tehát azt a kibaszott nyelvet

azt keresem én görcsösen

mert a nézőpont rendben lenne

alulról (sőt: belülről) jön úgymond

el is terveztem hogy „családon belül” marad a projekt

van (volna) sztori bőven

nekem is édesapámnak is

főleg édesapámnak

nemcsak verseskönyvet

hanem regényt érdemelne az a néhány év

amíg egy 1100-as Daciában lakott feketemunkásként

            a Rózsadombon

az öreg persze egykettőre lerázott

„nem adok interjút” mondta vigyorogva

nyilván én se ma szálltam le a falvédőről

ha nem hát nem

akkor viszont megírom fekete munkás napjait

illetve hát azt amit én láttam belőlük

mert voltak neki szó szerint fekete munkás napjai

amikor a hargitafürdői kaolinbányából elhelyezték

Motru mellé egy lignitbányába

életemben nem láttam olyan koszos (fekete) munkást

mint amilyen ő volt amikor végre hazajött

senki nem tudja mit csinált nyolcvanakárhányban Motru mellett

            a munkásszállón

amíg mi otthon

két tehénnel

két szopósborjúval kínlódtunk

le is adtuk az egyik tehenet a COMCAR-nak

mondom

senki nem tudja mit csinált Motru mellett a munkásszállón

de el tudom képzelni

(ez akkor most igaz vagy csak valódi?)

FV-vel és MV-vel jöttünk Szerbiából

Fehértemplom azelőtt aldunai székelyek

egy életre a retinámba vésődtek

(így kell mondani, nemde?)

a félmeztelen cigányasszonyok a néranádasi határátkelőn

ahogy ragasztószalaggal magukra „öltik” a csempészárut

volt időnk megfigyelni őket

mert egy darabig ott dekkoltunk az autósor végén

amíg egy géppisztolyos határrendőr meg nem szánt minket

évekkel később olvastam

hogy száz román határrendőrt és vámost tartóztattak le

            a temesmórai és néranádasi határátkelőn

mert összejátszottak a cigarettacsempészekkel

de most nem ez a lényeg

hanem az Oravicabánya–Stájerlakanina–…–Nándorhegy

            (Oțelul Roșu) útvonal

amelynek a végén ott volt Pusztakalán

Úristen mondtam magamban

ha édesapám is ilyen helyeken lakott Motru mellett

nem csoda hogy olyan koszos (fekete) munkás volt amikor

            végre hazajött

azóta se tudtam lenyelni ezt a gombócot

élőszóban ma se merném bevallani

csak egy ilyen műhelynaplóban

hogy a bányászjárások idején

(miféle „civilizált” alak vagyok én?)

zokogtam szerencsétlen vademberek láttán

mert az apámat (magamat?) sirattam bennük – – –

mondom

Feketemunka lesz a kötet címe

s csak a nyelv kellene

mert nagyjából tudom már

honnan beszélek

 

                        Csíkszentdomokos, 2018. október 23.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében