"utolsó esélyed, hogy szólni engedj"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 23. (757.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Kultúrbéke
Egyed Emese
Egy közösség narratívái az idő múlásával – beszélgetés Szajbély Mihály irodalomtörténésszel
Rafał Gawin
Versek
Dawid Mateusz
Versek
Piotr Lamprecht
Verse
CS. NAGY IBOLYA
Próza – „versszünetben”. Király László novellisztikájáról
k. kabai lóránt
Verse
Battai Detre István
Versek
Dénes Anita
A baba
Vlad Drăgoi
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 9. Búcsúkörök
Szántai János
Töredék Tradoninak / Nat Roidnak / Tandorinak avagy
Fried István
Tandori Dezső nyolcvanéves
Boda Edit
Versek
Jakab-Benke Nándor
Szürke magyar noir
Karácsonyi Zsolt
Galvani, vagy amit akartok
Erdős Katalin
Léghajón innen és túl
ANDRÉ FERENC
Balladai homázs
Bölcsőtől a Marsig
Jakabffy Tamás
A „visszaszerzett” pisztráng
Túros Eszter
Egy lezáratlan életmű dokumentumai
 
Dawid Mateusz
Versek
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 23. (757.) SZÁM – DECEMBER 10.

Fagyal

(Ligustr)

 

Amióta a szennyvíztisztító telepen lakom,

csak azért mozdulok ki, hogy megnyessem a fagyalt.

 

– A kezedre csapok – mondta apám –, majdnem

levágtad az ujjad. – A gyantától ragacsos kerti olló

 

az ő markában engedelmes és csöndes, mint anyám,

 

apámhoz sokkal jobban illik. Hány alkalommal

kaptam már a kezemre, mert megérintettem, megfogtam,

vagy a számhoz nyomtam? Hányszor kellett

 

visszajönnöm, bocsánatot kérnem? Amióta

 

a szennyvíztisztító telepen lakom, a tenyerem

csupa gyanta. – Ha végeztél, tedd vissza a helyére

– szól rám anyám.

 

Háromszor megkérdeztem ennek a növénynek a nevét.

 

 

Nézőpontok

(Perspektywy)

 

Egy nyílt törésről és magas ablakról

kinek jutnak eszébe rögtön egy seb szélei, törött ágak

és egy szabadon hulló test? Vagy szebben:

 

ki végzett magával? December elsején

bámultam a vizet, forgattam a számban

az utolsó érmét, és a látómezőmben

 

nem volt olyan oldal, ahová futhattam volna.

Lapult a zsebemben egy kupak és egy öngyújtó,

kurvára sajnáltam, hogy nem jöttetek, srácok.

 

Hogyan hallgassak erről idegenek között?

Hogyan kopogtassak az ablakon a meneküléshez?

 

Akkor, a Visztulánál, tudtam – muszáj léteznie

módszernek (ahogy egy ágból íj), hatékony megoldásnak,

mint a fokhagyma. Tippelj: ki választotta a halált,

 

és kiét – a húgáét?

 

 

Lengyelország

(Polska)

 

Állva egy menetben, melyben kiabálnak

és ugrálnak, mellbimbókról álmodoztam,

 

de erről ne beszéljünk. A vízhez

tartó menetben állva egy elázott

 

Snickers csokira ittam egy kávét. Bokámat

a tó piszkában hűsítve, szorgosan

 

jegyzeteltem egy törött golyóstollal. A halak

víz alatti menetében úszva a munkára

 

gondoltam és a hazám ösztönzésére. Várva a háborút,

mely egy másik menettel majd kitör, megment az értelem,

 

akár egy életvezetési tanácsadó mosolya. Kortyolva

 

egy idegen menet vizét, kiabálnak és ugrálnak,

egy üres lapot tartok.

 

 

Első himnusz

(Hymn pierwszy)

 

Ez a félelem – egy kis pók

a fül mögött, amit véletlenül lenyelek, miközben kiejtem

volt barátnőim neveit, mintha azt mondanám, háború,

 

figyel engem a szoba sarkából, hálóját szövi.

Figyeli a legyet a markomban, szőrét fésüli.

 

Ez a félelem, amit a zsebemben hordok,

könnyű, mint egy kavics – mint egy olcsó étteremben a főétel

(amit más fizet helyettem),

 

kavicsszemmel figyel engem, éhséget sző.

A torkomat nézi (mintha egy folyót), szőrét fésüli.

 

És ez a félelem – egy kis pók a gyomorban,

már mindig bennem fogja szőni

 

a gyöngédséget, akár egy makacs térdbetegséget

és a kék foltokat annak a vállán, akit nem feledek,

akinek úgy ejtem ki a nevét, mintha azt mondanám, háború.

 

 

 

ZSILLE GÁBOR fordítása

 

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében