"utolsó esélyed, hogy szólni engedj"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 23. (757.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Kultúrbéke
Egyed Emese
Egy közösség narratívái az idő múlásával – beszélgetés Szajbély Mihály irodalomtörténésszel
Rafał Gawin
Versek
Dawid Mateusz
Versek
Piotr Lamprecht
Verse
CS. NAGY IBOLYA
Próza – „versszünetben”. Király László novellisztikájáról
k. kabai lóránt
Verse
Battai Detre István
Versek
Dénes Anita
A baba
Vlad Drăgoi
Versek
Láng Orsolya
Goethingen 9. Búcsúkörök
Szántai János
Töredék Tradoninak / Nat Roidnak / Tandorinak avagy
Fried István
Tandori Dezső nyolcvanéves
Boda Edit
Versek
Jakab-Benke Nándor
Szürke magyar noir
Karácsonyi Zsolt
Galvani, vagy amit akartok
Erdős Katalin
Léghajón innen és túl
ANDRÉ FERENC
Balladai homázs
Bölcsőtől a Marsig
Jakabffy Tamás
A „visszaszerzett” pisztráng
Túros Eszter
Egy lezáratlan életmű dokumentumai
 
ANDRÉ FERENC
Bölcsőtől a Marsig
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 23. (757.) SZÁM – DECEMBER 10.


 

Borda Réka: Hoax. Scolar, Budapest, 2017.

 

A szerző tudja, hogy nem látunk a sötétben ülőkre, ezért igyekszik mindenféle eszközökkel megrajzolni a kontúrokat a tájékozódáshoz. Nem a tökéletes, pontos megismerés a tét, hanem a ráismerés, az észrevétel, annak tudatosítása, hogy valaki figyel. A feszültség, mint a Jurrasic Parkban, raptorveszélykor.

 

Látványos a perspektívákkal való játék, a múlthoz való ösztönös ragaszkodás és a távolságtartási kényszer közötti oszcillálás. „A kagyló őrzi szülőhelye morajlását.” (51.) És ez a morajlás végighömpölyög az egész köteten, az emlékek viszonylagossága és torzulása működteti a szövegtektonikát. Az üveggolyókon megtörő fény és az intergalaktikus távlatok között folyamatosan változik a fókusz. A nézőpontok elbizonytalanításával a személyességet fedi el, metaforikus viszonyok mögé rejtőzik: „Hatévesen, mikor felhúzta szoknyáját/ csak az anyagvonzalom szólt belőle.” (17.)

 

Elrejti a nyomokat, elsimítja a redőket, amelyek elárulnák jelenlétét. Engedi elvirágozni a nyelvet, így keres új jelentéseket, új összefüggéseket, egyéni pozíciókat a megrögzött fogalmaknak. A mondatok rendre újraírják az előzőket. Kikopik a kérdésekből az ív: nem konkrét választ keres, csak reakciót. A meggyőzésnél fontosabb az elbizonytalanítás. Expresszív képiségét precíz megfigyelései erősítik: „Ilyen hát a hatalom: kiszívni idegen/ testekből a tartást.” (23.)

 

Címe ellenére a kötet nem átverés – ez nem azt jelenti, hogy mentes a humortól. A ciklusokat elválasztó fekete oldalakon a kis fehér téglalapok mögötti szavakból egy-egy reprezentatív mondat olvasható össze. Az első ciklus madártávlatokból figyeli meg a színes üveggolyók közt összekoccanó emlékeket, a másodikban türkiz zsarnokok ujjai közül szivárog a ciános víz, a rendőrkék rettegés és a posztkommunizmus kényszerképzetei. A harmadik ciklusban megmagyarázhatatlan történetek űrhajói repkednek madár alakban anyátlan jelenünk és apátlan jövőnk között, hogy végül megértsük azt, hogy „a kozmosz a te eredendő hiányod”. (77.)

 

És ezalatt, a takarásban végigpörög egy egész családtörténet.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében