"őt egyedül a szeretet érdekli"
Kereső  »
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 24. (758.) SZÁM – DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A jeleken belül
Demeter Zsuzsa
„Mindnyájunk­nak egyszemélyes volt a nemzedék­tudata” - beszélgetés Gálfalvi Györggyel
Cseke Péter
Zarándokutak a Fekete kolostorhoz avagy egy remekmű kultúrdiplomáciai szolgálata
SERESTÉLY ZALÁN
Gilot meséli
László Noémi
A csillagszemű szavász
Kozmár Klára
Versek
Sokacz Anita
Prométheusz tejtestvére
Horváth szekeres István
Gödör megásva
Haklik Norbert
Balthazárral Betlehem és Budapest között
HORVÁTH BENJI
szóköz
FELLINGER KÁROLY
Versek
Czegő Zoltán
Madárbölcső
Bakk Ágnes
A munkás film, ami elfáraszt
CSUSZNER FERENCZ
Halál, hol vannak a te fogaid
Péter Árpád
Hiányok és hatékonyság
Kovács Péter Zoltán
Személyiségkeresés pingvinnel
Megnevez, meglát, csodál
Jakabffy Tamás
Egyesülés – a varázsszó
Portik Blénessy Ágota
Angyali üdvözlet
 
Portik Blénessy Ágota
Angyali üdvözlet
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 24. (758.) SZÁM – DECEMBER 25.


 

Eugen Gâscă retrospektív tárlat nyílt októberben a Quadro Galériában, mely a 20. századi romániai képzőművészet egyik meghatározó személyiségének művészetét kívánja bemutatni. Eugen Gâscă (1908–1989) Gerendkeresztúron született szerény anyagi körülmények között, korán elveszítve szüleit és testvéreit. A családi tragédiák, a folyamatos szegénységgel, illetve a tuberkulózissal való küzdelme mind hozzájárult ahhoz, hogy sajátos életszemlélete és művészi nyelvezete korán kialakulhasson. 1928-ban a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait, a Párizsból frissen visszatért fiatal tanárok irányítása alatt, majd Bukarestben, és Jászvásáron folytatta.

 

A Quadro Galériában helyet kapó tárlat a művész első post mortem kiállítása, mely széleskörű válogatást tár a közönség elé. Bemutatja az örökösök gyűjteményét, mely a Maros Megyei Múzeum – Marosvásárhelyi Múzeum, illetve jelentős magángyűjtemények anyagával egészül ki. Figyelemre méltó válogatás szerepel az 1930-as években készült festményekből és grafikákból, amelyek bemutatásra kerültek Gâscă 1934-es kolozsvári egyéni kiállításán, amikor a fiatal festő művészetének korai szintéziséhez jutott el. Betekintést kapunk a második, a hatvanas évektől kezdődő festői életszakaszba is, amikor a szocialista realizmus dogmájának enyhülése után Gâscă-nak sikerül művészetében egy újabb szintézist létrehozni. Visszatér a letisztult, egyszerű, ugyanakkor nagyon expresszív képi nyelvezetéhez, és korai vallásos tematikáihoz (Keresztrefeszítés, Menekülés Egyiptomba, Siratás I, II). E melankolikus, az időtlenség érzetét keltő, tájat és embert kékes fénnyel átható képi világot spiritualizált moder­nizmusként definiálják a kurátorok. A tájba helyezett, gyakran minden nemiséget mellőző, semmibe révedő alakjai titokzatosak, ikonszerű ábrázolásuk és kromatikájuk révén freskókra emlékeztetnek. Az alakok nyújtott vertikalitása, a kék végtelen árnyalatainak fénye, illetve a kifejezett érzelmek gazdag skálájának köszönhetően a képekről egyfajta metafizikus időtlenség árad, igazi katarzis-élményt hagyva a szemlélőben.

 

A kiállítás további érdeme a művész életének utolsó évtizedeiben készített festményeinek és grafikáinak bemutatása, melyek most kerültek először a nagyközönség elé. Az Öröm-sorozat (akvarell, olaj) a feltámadás jelenetét dolgozza fel egy burkoltabb, a korban is elfogadhatónak számító formában, melyet figyelmesen szemlélve, a dekorativitáson túl egy másik, metafizikus világba kapunk betekintést.

 

A galéria munkatársai egy monografikus jellegű kiadvánnyal is készülnek, mely lényegesen hozzájárul az életmű közelebbi megismeréséhez és értelmezéséhez, hisz a művész hagyatékban őrzött feljegyzéseit és írásait is tartalmazni fogja. Bár Gâscă ezekben meglehetősen szűkszavú, életszemléletére, művészetére való utalásokkal is találkozunk. Annak ellenére, hogy tájképei absztrakt nyelvezetükkel eltávolodnak a klasszikus tájábrázolástól, a táj közvetlen élménye, melynek az emberi alak is szerves része, mindvégig meghatározó a művész számára: „Az én témáim bennem lakoznak. Tájképeim alakjai a föld emberei, ennek a földnek a részesei. Mély gyökerekkel rendelkeznek, és a nyárfához – kedvenc fámhoz hasonlóan – függőlegesen emelkednek ki a földből, értelmet adva a hely valóságának és a dolgoknak. Az emberi érzések és vágyak kifejezésére szimbolikus alakokat választottam, függőleges, lendületes vagy görbe vonalúakat, melyek mentesek mindenféle tárgyiasságtól.”

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében