"hol helye a szívnek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az idő kisimult ráncai
Demeter Zsuzsa
Hány lába van egy ekelónak? – beszélgetés Márkus Béla irodalomtörténésszel
Varga Melinda
Versek
Simonfy József
Versek
Günter Kunert
Szomszédság
Haklik Norbert
Előre, varsói kurvák, gengszterek
Seres Lili Hanna
Versek
Alex Văsieș
Versek
Dénes Anita
Hatodik érzék
Pataki Előd
Deus ex machina
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Hadakozás, önvédelem
Bodó Márta
Számkivetés
Czegő Zoltán
Versek
RITTER GYÖRGY
VOLT…
Bartha Réka
Krumpliméretű emberélet
Borsodi L. László
Az újrakezdés végtelen körei. Fekete Vince lírai nagymonológja
Kovács Péter Zoltán
„Szárnyvonal: az voltam neked.” Fekete Vince és Ikarosz fordított zuhanása
Tamás Dénes
Befelé a labirintusba
Kovács Péter
Szóródás hatvanhét emberré
Jakabffy Tamás
Prokofjev – és klasszikus remeke
Túros Eszter
Szerelemről a legtisztességesebb szándékkal
 
Simonfy József
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Hogyha már

 

Mint egy fog a létből

Kilazultam végleg

Fingom sincs fogok-e

Valaha írni egy

Jókedvű verset

Régóta alszom egyedül

Mostanában senkivel

Sem vagyok szívesen

Ahogy születtem a halál

Előtt éppoly tudatlan állok

Kinek a könnycseppje az ég

Kékítőjében mosom lelkemet

Jól nem vagyok

Mindig csak valahogy

Sziporkázom az ürességet

Fehér ködben

Angyal lépked nincs a

Fehérnél sötétebb

Lenyúzott fán üldögélve

Min mélázok

Hova nézek

Hogyha már nem leszek

Mit számít hogy éltem

Mondom ezt olyan közömbösen

Kicsordul a könnyem

 

 

Ereszkedem

 

Hallgatom korsóban

Dongók dongását

Fű közt tücskök

Csorduló muzsikáját

 

Tavasznak nyárnak

Nyoma sincs már

Ősz is csak volt

Nagy tél hull rám

 

Most ezen a lélek

Borús órán magamnak

Is sok vagyok mégis

Nehezemre esik a távozás

 

Tutajnak szálfákat

Összekötözöm éveim

S ereszkedem a tomboló

Léth vizén egyre

 

Közelebb sorsom

Könyörtelen kinyilat

Koztatásához lelkem

Őgyeleg templom egere

 

 

Hidegen hagy

 

Égetett szalonnabőr

Zsugorodik a szivárvány

Hidegen hagy

 

Gyöngyök feszegetik

Az érett kagylókat

Hidegen hagy

 

Asszonyom nagy fésűvel

A hajában rohangál

Hidegen hagy

 

Az idő hernyó nyugalommal

Szövi körém az elmúlást

Hidegen hagy

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében