"hol helye a szívnek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az idő kisimult ráncai
Demeter Zsuzsa
Hány lába van egy ekelónak? – beszélgetés Márkus Béla irodalomtörténésszel
Varga Melinda
Versek
Simonfy József
Versek
Günter Kunert
Szomszédság
Haklik Norbert
Előre, varsói kurvák, gengszterek
Seres Lili Hanna
Versek
Alex Văsieș
Versek
Dénes Anita
Hatodik érzék
Pataki Előd
Deus ex machina
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Hadakozás, önvédelem
Bodó Márta
Számkivetés
Czegő Zoltán
Versek
RITTER GYÖRGY
VOLT…
Bartha Réka
Krumpliméretű emberélet
Borsodi L. László
Az újrakezdés végtelen körei. Fekete Vince lírai nagymonológja
Kovács Péter Zoltán
„Szárnyvonal: az voltam neked.” Fekete Vince és Ikarosz fordított zuhanása
Tamás Dénes
Befelé a labirintusba
Kovács Péter
Szóródás hatvanhét emberré
Jakabffy Tamás
Prokofjev – és klasszikus remeke
Túros Eszter
Szerelemről a legtisztességesebb szándékkal
 
Pataki Előd
Deus ex machina
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.


 

(részlet a Modern Feltámadás. Y-generáció című, készülő regényből)

 

Ysten gondterhelten járkált fel-alá. Karakán vasarca komor volt, homlokán fel-alá szaladgáltak a ráncok. Már hetek óta nem látta a fiát. Csak annyit tudott róla biztosan, hogy már megint leszökött a Földre. Már megint meg akarja menteni az embereket. Már megint meg akarja öletni magát. Ystennek teljességgel megvolt az oka az aggódásra, hiszen a habtestűek országában azt pletykálták, hogy Yézus rossz társaságba keveredett. Valami kolozsvári írópalántával abszintot iszogat. Sőt, rendesen rászokott az alkoholra.

Érezte, hogy valamivel le kell foglalnia magát. Így hát bekapcsolta rádióját, mellyel az emberek imáját hallgathatta. Az egyes csatornán egy huszonkilenc éves férfi fohászkodott:

 

Óh, édes Ystenem,

megcsal feleségem,

rövid a péniszem,

hat centicske kéne.

Ámen.

 

Ysten csóválta a fejét, majd egyet csettintett az ujjával. A férfi rögtön megfázást és hasmenést kapott. „Nincs betegség, csak rossz gondolat” – mormolta magában Ysten.

Sajnos ezzel sem tudta eltéríteni szomorú gondolatait. Egyfolytában csak a fiára gondolt. Mi lesz vele ott lent, a sok korcs lény között? „Jobb lett volna, ha egyet sem teremtek. Most már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megjavítsam őket. Csak ez a hóbortos fiú nem képes leülni a…”

 

Ysten magát okolta fia szökése miatt. Úgy érezte, nem volt jó apa. Túlságosan kevés időt töltött Yézussal. Egész nap csak a rádión lógott. De hát ő osztotta ki saját magának az imák meghallgatásának feladatát… Nem tehetett mást, nem bújhatott ki a munka alól. Yézussal csak reggel és este találkozott. Ilyenkor általában már csak egy monoton beszélgetésre volt idejük: megkérdezték egymást, hogy vagy, mit csináltál ma, ettél eleget, pihentél, jól van, szia.

 

Ystennek eszébe jutott utolsó beszélgetésük Yézus szökése előtt:

 

– Szia, fiam.

 

– Szia, apa.

 

– Hogy telt a napod?

 

– Jól telt.

 

– És mit csináltál?

 

– Semmit. Csak gondolkoztam az embereken.

 

– Áh, már megint azok a fránya emberek. Legyen elég neked, hogy én naphosszat hallgatom a hülyeségeiket, és még így sincs időm mindegyikre. Ne törődj velük. Felejtsd el őket. Mit csináltál még?

 

– Fészbúkoztam. Készítettem egy új oldalt, ahova véres, rákos és kiütéses emberek fotóit posztoltam, arra biztatva mindenkit, hogy osszák meg, hiszen az illetők csakis a megosztások magas számától gyógyulhatnak meg. Csináltam még egy új oldalt az embereknek. A címe: Szeretkezz, ne háborúzz! Így szeretném rávenni a palesztinokat és a zsidókat, hogy ne irtsák egymást. Már van háromszáztizenöt lájk. Csak az a baj, hogy ezek békeidőben sem szexelnek. Szóval nem fog sikerülni. Le kellene mennem, beszélni velük!

 

– Verd ki a fejedből! Már egyszer elengedtelek itthonról, akkor is megöltek. Többet ne is gondolj erre. Egyébként… Hogy sikerült itt internetkapcsolatot létrehoznod?

 

– Megkértem Einstein bácsit, hogy a relativitás elméletét bővítse ki. Most már itt is van térerő!

 

– Pont az kell ide nekünk! Mindjárt azon kapom a habtestűeket, hogy pornót néznek interneten!

 

– Khm, khm… – köszörülte a torkát Yézus.

 

– Szóval máris? Na, jó, véget vetek én ennek a térerős marhaságnak! Muszáj mindig kitalálnod valamit! Őrület! Egy hetes szobafogságot kapsz! – üvöltötte Ysten.

 

Ezután már csak egyszer hallotta Yézus hangját. A térerő mégis hasznos volt: sikerült felhívnia telefonon. Yézus nagyon röviden válaszolt: „Apa, most nem érek rá”. Aztán le is tette, majd kikapcsolta a mobilját.

 

Ysten kitalálta, hogy valakit Yézus után küld. Csakhogy a habtestűek országából már rég nem járt senki sem a Földön. Végül is választása Gábriel arkangyalra és egy Ernest nevű amerikai íróra esett.

 

Ernest 1899-ben született. Igazi fenegyerek volt, több háborúban is részt vett, ötször házasodott, alkoholista volt, védett állatokra vadászott. Ha nem kapta volna meg az irodalmi Nobel-díjat, nem is került volna a habtestűek országába.

 

– A feladatotok egyszerű – szólt Ysten. Hozzátok haza a fiamat.

 

– Meglesz, főnök – bólintott Gábriel. Mindeközben Ernest révedten bámulta a Földet a ködfátyolon keresztül.

 

– Te nem szólsz semmit? – kérdezte tőle Ysten.

 

– Miért pont engem küldesz?

 

– Te megjártál két világháborút is, szükség lesz rád. Züllésre pedig ne is gondolj, majd Gábriel kordában tart.

 

– Korda Györgyöt nem visszük? – kérdezte Ernest.

 

– Elég ebből, induljatok! – parancsolta Ysten, kérges ujjával a lomhán forgó Földre mutatva.

 

Ernest és Gábriel arkangyal lassan és szótlanul ereszkedtek le. Közben rájöttek a tékozló fiú tartózkodási helyére. Biztosak voltak a sikerben. Viszont ekkor még nem tudták, hogy Kolozsváron könnyű eltévedni, főleg, ha Yézus azt szeretné.

 

 

 

Pataki Előd 1989-ben született Biharon. Kolozsváron él. Egy informatikai cégnél dolgozik, emellett prózát és verset is ír.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében