"hol helye a szívnek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az idő kisimult ráncai
Demeter Zsuzsa
Hány lába van egy ekelónak? – beszélgetés Márkus Béla irodalomtörténésszel
Varga Melinda
Versek
Simonfy József
Versek
Günter Kunert
Szomszédság
Haklik Norbert
Előre, varsói kurvák, gengszterek
Seres Lili Hanna
Versek
Alex Văsieș
Versek
Dénes Anita
Hatodik érzék
Pataki Előd
Deus ex machina
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Hadakozás, önvédelem
Bodó Márta
Számkivetés
Czegő Zoltán
Versek
RITTER GYÖRGY
VOLT…
Bartha Réka
Krumpliméretű emberélet
Borsodi L. László
Az újrakezdés végtelen körei. Fekete Vince lírai nagymonológja
Kovács Péter Zoltán
„Szárnyvonal: az voltam neked.” Fekete Vince és Ikarosz fordított zuhanása
Tamás Dénes
Befelé a labirintusba
Kovács Péter
Szóródás hatvanhét emberré
Jakabffy Tamás
Prokofjev – és klasszikus remeke
Túros Eszter
Szerelemről a legtisztességesebb szándékkal
 
Czegő Zoltán
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.

Boldogul

 

Egyszer minden nagyapa

fölnéz ámulva az unokára.

Az idő elpereg, akár a könny.

Hát mégsem éltem át hiába

 

annyi mindent, s megmaradt,

akiért adnám maradék éltemet.

Boldog új évet ez ég alatt.

Boldogulj értem is, ahogy lehet.

 

 

Átvedlések

 

Elvetni ami még most is árad

Csak hozzáérek és időtájak

jelennek meg rendben előttem

Sebhelyes napok gyönyörűségben

 

De most már egy új nagy esztendőben

súgja a naptár mi ment veszendőbe

Könnyebb a múltat végképp eltörölni

míg kócait a jelen mind magára ölti

 

 

Kétségek kenyerén

 

Mi lesz velem, ha minden rám marad.

Ma sincs megmondhatója,

mikor még állom a sarat.

Nem sajtkoronára!

Alig futja már savóra.

A régi mondás alkalmas megint:

– Amelyik kutya ugat, nem harap

 

Édelni, dédelni születtem. Többek között.

 

És mi lesz velem, ha egyedül maradok –

Vigasztaltam már cigányt, arabot.

S lelkem virágba, jégbe öltözött.

 

Mi lesz velük –

Enyéimről alig beszélnek.

Elhullok egyenjogon jókkal, férgesével.

Éltem, láttam, óvtam – –

Mi lesz, ha már nem termek

holnapot minden áldott éjjel.

 

Hagyja, plébános úr, ne mondja.

Nem lehetünk minden órában lesen –

 

És végül is mi lesz velem,

ha minden rám marad,

s a megoldást csak fölülről lesem.

 

            2019. jan. 10.





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében