"hol helye a szívnek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az idő kisimult ráncai
Demeter Zsuzsa
Hány lába van egy ekelónak? – beszélgetés Márkus Béla irodalomtörténésszel
Varga Melinda
Versek
Simonfy József
Versek
Günter Kunert
Szomszédság
Haklik Norbert
Előre, varsói kurvák, gengszterek
Seres Lili Hanna
Versek
Alex Văsieș
Versek
Dénes Anita
Hatodik érzék
Pataki Előd
Deus ex machina
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Hadakozás, önvédelem
Bodó Márta
Számkivetés
Czegő Zoltán
Versek
RITTER GYÖRGY
VOLT…
Bartha Réka
Krumpliméretű emberélet
Borsodi L. László
Az újrakezdés végtelen körei. Fekete Vince lírai nagymonológja
Kovács Péter Zoltán
„Szárnyvonal: az voltam neked.” Fekete Vince és Ikarosz fordított zuhanása
Tamás Dénes
Befelé a labirintusba
Kovács Péter
Szóródás hatvanhét emberré
Jakabffy Tamás
Prokofjev – és klasszikus remeke
Túros Eszter
Szerelemről a legtisztességesebb szándékkal
 
Kovács Péter
Szóródás hatvanhét emberré
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 03. (761.) SZÁM – FEBRUÁR 10.


 

 

Borsodi L. László: Szétszórt némaság. Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2018.

 

 

Ennyien vannak néven nevezve Borsodi L. László új kötetében. Egy-egy oldal, egy-egy epitáfium. Öt szarkofágban fekszenek az anya, a nagyszülők. Olyan koporsókban, melyek barokkos cirádáit a szem helyett a lélek emlékezete látja. Érezni kell őket, a koporsókra borulva tapintani, hogyan lüktet ki belőlük valami: „A tej, a házikenyér illata”, a „jövőre óvodába megyünk”, a „tavaszra tavasz, nyárra nyár.” A kriptából kilépve várakozás, majd érintés újra. Csont a csonthoz, lélek a lélekhez szól: a dédapák-dédanyák szólnak ki az anekdoták és félemlékek szövetéből. Egy borbélycsalád félbeszakadt története. Egy családnév félbe nem szakadt története. Egy sínpár története, mely úgy kanyargott át egyik országból a másikba, hogy tapodtat sem moccant. „Szegénység, eke szarva, kasza, nagyháború” története. Szétszórt némaság jön ezután, az ükapák és ükanyák története, akik már remegve, bizonytalanul, de még ki tudnak szólni a felejtés köde mögül. Egy borbélycsalád kezdődő története. Egy forradalom története. Gavrilo Princip és Ferenc Ferdinánd története. Por és lélek. Lomb és gyökér. A családtörténet vége. A család még tart, a történet elenyészik, szépapák és szépanyák közös sírban. „Hátranéznek, előrenéznek. Köd van. (…) Nem ismernek, nem tudják, övék vagyok, azt sem, bennem élnek-e.” Mi sem tudjuk. Nem tudhatjuk. Nevek.

 

Érdekes irányba kanyarodik azonban tovább a kötet. Ferencesek sírboltja, Crypta Franciscanorum. Kolozsvári, Erdélyi fráterek, páterek. Munkatáboros novíciusok gondolatai, a megbocsátás és ima cselekedetei, ölelések mulasztásai. De tágul a kör, a közelállók sírjai következnek, Sepulchri Proximorum. Proximitás, ember(i)közelség. A szent asszony, aki „nem kurva, csak volt kurva”, „férjem, gyermekeim” és a fogyó levegő, a sorváltás. Végül a barátok temetője, Coemeterium Amicorum, ahová befér mindenki… De ki mindenki? Mindenki, aki ebben a szétszórt némaságban egy-egy oldalnyit még szólni tud. Mindenki, akinek munkája benne van ebben az egyben. Ebben a kötetben. Ebben a hangban. A hatvanhét szófolyam végül összeáll egyetlen lélekké.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében