Ez a címe Susana Dan festészeti kiállításának, amely a csíkszeredai Új Kriterion galériában látható február 16-ig.
Konkrét, szürreális, pszichedelikus festői terek, ahol eszményi, pompás díszletek között furcsa alakok és hétköznapi tárgyak kerülnek középpontba. Ötleteit, álomszerű vízióit úgy önti konkrét formákba az alkotó, hogy eredményként egy, első benyomásra egyszerű, tiszta, átlátható festői világot kapunk, belátható tájakkal, növényekkel, felhőcskékkel, ahol a színek világító élénksége vagy éppen a sötét terek sejtelmessége idegenül hat, természetellenesen, egy nem élő, lakható környezetként, hanem csupán díszletként. Ezt a hatást csak fokozzák a háttereken időnként feltűnő drapériák, ovális kiemelések. Pszichedelikus színvilágú díszleteit bizarr szereplők, jelenetek népesítik be, kis Buddhákra emlékeztető rózsaszínű testek, levágott fejű, vérző nyakkal úszkáló fekete hattyúk, fehér hattyúcsónak, lángüstökű lány és játék vizipisztoly, kristályvizű forrásként ható véres perverziók. Idegen szereplők, akik furcsaságaikkal hívják fel magukra a figyelmet. Rózsaszín idillbe csomagolt véres látomások, erőteljes lendülettel felszabaduló, képpé formált asszociációk, ahol könnyedén kerül egymás mellé az össze nem illő, ahol a hangsúlyok időnként helyet cserélnek, a hátterek főszereplővé válnak, a hústömegek súlytalanul lebegnek. És ebbe a sok furcsaságba, álomszerű jelenetbe gyakran nagyon konvencionális megoldások keverednek mind a kompozíciók, mind a felsorakoztatott szereplők attribútumaiként ható képi elemek tekintetében, ami csak fokozza a pompázatot, a látomások bájos virágzását.
Úgy működnek ezek a festmények, mint egy-egy levél megírása, melyet aztán soha nem olvasnak újra – mondja egy interjúban a művész. Minden kép egy-egy felszabadulás, ahol öröm és bánat, báj és döbbenet, félelem, nyugalom és boldogság hol külön-külön, hol szétválaszthatatlanul terülnek szét a képek terében, a keretekre is kiülve, minden zugba beférkőzve.
