"sosem-madarak járkálnak konokul"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 04. (762.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Dal, elszállt madárra
Király Farkas
Legyen pillér a túlparton - beszélgetés Kontra Ferenc íróval
Vermesser Levente
Versek
Szente B. Levente
Versek
Száz Pál
Nekroturizmus, avagy holt dervisek nyomában
Oláh András
Versek
BENE ZOLTÁN
Isten, ítélet
Horváth szekeres István
Csend
GOTHÁR TAMÁS
Versek
Mechiat Zina
Versek
Kocsis Francisko
Versek
Karácsonyi Zsolt
Bréda ikerkönyvei
Türöszi Mákszimosz
Beszélgetések
Gaal György
Dsida Jenő verstitkaiból
Magolcsay Nagy Gábor
TANÖSVÉNY A SPITZBERGÁK ALATT
Ferenczi Szilárd
Szél fúvatlan nem indul
FISCHER BOTOND
Érzékenyen a sebezhetőségről
Zsidó Ferenc
Vitorla-ének „újratöltve”
ANDRÉ FERENC
E270: egy urbanista fuldoklásai
György Alida
Ahonnan visszaúszni lehetetlen
Jakabffy Tamás
Nelson altengernagy és a szorongattatások
Zakariás Ágota
Árnyak játéka
 
Vermesser Levente
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 04. (762.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

Sakkleckék

 

Egy idő óta már csak a királynő

előtti gyaloggal nyitok. Megfontolom.

Búsképű lovag ne tétovázzon,

de ne is kapkodjon holmi kis előnyért.

Jön a cé-négyes gyalog, majd a ló,

dacára annak, hogy ez a világ

lassan száz éve tényleg nem a lovak,

lovagok vagy királynők világa.

 

Odakint sunyin elered az eső.

Ma kék öltöny van rajtam, és furamód

hasonlítok egy magándetektívre.

A mellettem ülő öreg pályamunkás

nem tud sakkozni. Nem baj. Mindketten

vonatra várunk a malátaszagáról,

lepusztultságáról és démonairól

híres kocsárdi váróteremben.

Itt a késés. Jó nagy aljasság van ebben,

örökös sakk, mert annak az esélye,

hogy Románia bármely pontjáról

tetszőleges közlekedési eszközzel

valaki épp időben eljusson

egy másik pontba, körülbelül annyi,

mint annak, hogy minden hétvégén

telitalálata legyen a lottón.

 

Egyszer mégis bedöcög az a vonat.

Északra visz a jóbaráthoz,

akivel éveken át együtt őriztük

az izgalmasabb végjátékok titkát.

Mindegy, sötéttel vagy világossal

játszol-e, ha ott van a lépésben a terv.

Az alvók arca kisimul ilyenkor,

a síneken túl varjú szökdécsel.

 

 

Milonga

 

Voltál te már feketében is,

hogy hányszor, azt ne is számold,

mert ki tudná azt kiszámolni,

hogy a magány szobájában,

ahol nullfok a hőmérséklet,

hányszor vártál egy rezdülésre.

 

És néha pirosban voltál,

az öröm színében, hiszen

úgy érezhetted méltán, hogy

a vasárnapi húslevesnél

neked is van családod,

dobbantál is forrón

egy argentin tánc ütemére.

 

De egy idő után úgy tűnt,

hogy mégiscsak hiába vagy te,

hiába zakatolsz, remélsz,

dal és vonat nem a tiéd,

nem jön már érted senki.

 

És mégiscsak eljött egy asszony,

egy nő az utolsó vonattal,

hát örülj, hűséges szív,

mert Kolozsváron süt a nap,

és a te bolond gazdád végre

szerelmes és boldog.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében