Valahol elaludt kabátod
álmomban, valahol
elaludt kabátod.
az üres fogasok között,
csak egy árva esőernyő maradt
utánad.
mi lesz, ha eső ver?
megfázol, tán eltévedsz
és valaki bántani mer, hisz
igazából, önmagadon kívül, ki az,
ki ismer?
te sem, én sem
láttuk lelkünk mélyén a szálkákat.
látod, hogy megnőttek?
a vad bozótok között bár teremne
bocsánat!
mint a nappalokhoz lopakodó kínzó éjjelekben –
kikiabálnám, hibáim mindig ugyanazok.
de gondviselésként jönnek, naptár szerint,
segítség helyett,
velem.
Üres polcok között
(Sławomir Mrożek után szabadon)
kamránkban idegenek vannak,
régen katonák voltak, ma sokan úgy hiszik,
földönkívüliek, mert égből jöttek, onnan ereszkedtek alá,
igaz, néhányan, gyáva mód, mert azt hazudják,
egyik rokon, másik testvér,
a kertek alól, a pincékből jöttek,
mint nálunk a savanyú bor elől menekülők,
kapun, ajtón aztán senki, nem is ismerik,
gyakran inkább berúgják, beütik,
csak járnak-kelnek, furcsa mód, egyszer csak aztán
otthon érzik odabent magukat,
csak az a baj, hogy tőlünk,
minden ajtónyitogatásért, lassan útlevelet kérnek,
furcsa egy hely a mi kamránk, mint egy
ország, mint egy határ, gondolnánk – pedig mások házának
kamrájában is ott vannak, határon innen és túl,
csak úgy elvannak, fenyegetnek,
az üres polcok között, néha láthatatlanul is,
de ott vannak, annyi szent,
mint megannyi éhenkórász, testben, lelkiekben,
nekik is hiányzik
az édesanyjuk által csomagolt pogácsa,
meg utána az Isten áldja –
vagy a kalács, a befőtt, a gyümölcs, no, emlék ez már, mondják,
jól is tudják –, de kuss a neve mindenkinek,
a föntieké a parancs, ők tudják, mi a jó, a szó,
csak a vád, a vér és a golyó meg a halál az övék, a miénk,
és azoké, kiknek parancsolni nem lehet, félre nem állnak,
agyatlan robotokként teljesítenek,
itt ugyanúgy, mint náluk, otthon,
ha sokuknak van olyan egyáltalán,
de ez kit érdekel, mondod, ha parancsot teljesítesz,
hited is csak pénzért szeged meg éppen,
ilyen a világ, hajtogatják, tanítanák,
most ezt kéne szeretni, meg azt, amazt, nem egymást,
jobb a vállvonogatás, az álarc, míg áll a bál,
az üres polcok között sok minden eszünkbe jut,
csak az egészben ne lenne ez
a bizonytalanság.
