"a valóság hajónak hiszi magát"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 05. (763.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ANDRÉ FERENC
A leszállás feltételei
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Mesésen abszurd, mint Erdély történelme” - Interjú Vári Attila íróval, költővel
Robert Șerban
Versek
Bíró Gergely
Szabadságharcos a kínai gyorsétteremben
FELLINGER KÁROLY
Borító
Cseh Katalin
Versek
Körtesi Márton
Versek
Dénes Anita
Lakoma
Lukács Flóra
Versek
Fehér Imola
Dialógusok
ANDREI DÓSA
Versek
Lakatos-Fleisz Katalin
„A szöveg elénk teszi testrészeit”
Balázs K. Attila
Vázlat apáról
Murányi Sándor Olivér
Po di Goro
Jakab-Benke Nándor
Egy pikareszk jenki Anna királynő udvarában
Bartha Réka
Poroljuk le a naftalint Heltairól?
Kovács Péter
Lakrészek ritmusa
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A székely Kis herceg meg a Blokk
Szabó Csenge
Nálukfele ez úgy van, hogy…
horváth csaba
Bodor Ferenc forradalma
Jakabffy Tamás
Közhírré teendő: az Arcadia Bartók-albuma
SZEKERNYÉS JÁNOS
Nyolcvannyolcan
 
ANDRÉ FERENC
A leszállás feltételei
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 05. (763.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


„A közeledések

csak létrehozzák a találkozást,

de létével már nem törődnek.”

            (Tandori – Kék sugarak)

 

Csapódik az ajtó, gyorsul a busz, a sofőr szokás szerint steppel a pedálokon. Tipikusan olyan alkat, aki a rostos gyümölcslevet is percekig cibálja fogyasztás előtt: pimaszul szeret rázni. A szorítástól, mint túlfeszített taps után, zsibbadás csorog szét a tenyér árkaiban. Kényszeredetten próbálok nem szuszogni, elsietett reggeli leheletem masszív, mintha szurikáták pusztultak volna el a számban. Zsúfolt kirakatok hullámzó visszaverődésein mosódunk el. Gyűröttek vagyunk, álmosak, szépek és komorak. Mint csigák a sót, kerüljük a szemkontaktust. Egy visszafordulásba préselődött figyelemjáték, a csúcsforgalom csípős levegőjében összekoccanó kérdőmondatok.

 

Ilyenkor torzulnak el a felületek, csúsznak szét a körvonalak, hártyát von magára a lélegzet, mint mocsár a moharéteget. Elrejtenek valamit, amiről mindenki tud, és amiről senki nem akar beszélni. A rendszerváltás kései lábszagát hordozzuk bőrünk alatt, mindegyre felsejlik valahol az átható, fanyarédes szag, bárhogy is szeretnénk letagadni. Szeretném újratanulni az időt, ellazítani ujjaim, de még mindig kicsúszok saját kezeim közül.

 

Nem kívánom már kifacsarni az éjszakákból az élményhajszolás mosóvizét, egyre inkább elpihen bennem a görcs, hogy lemaradok valamiről. Talpam alatt újra puhítom a várost, egyre több madár köszön vissza rám. Jó néhány cipő ráment, amíg bizonyos értelemben sikerült otthonossá horzsolni a járdák repedéseit és reflexmozdulatokká rendszereződtek a botlások.

 

Hirtelen fékez a busz, dominóeffektus, nem látom, hol vagyunk pontosan. Le kéne szállni, jót tesz a séta, ennek a testnek amúgy se ártana. Közben volna idő magamhoz édesgetni a felelősség kóbormacskáit: türelemjáték szélviharveszélyben. Hiába körülményeskednék, voltaképp majdnem olyan kényelmes volt ez az út, mint a panaszkodás. Elég messzire jöttem, de most már ideje átadni a helyet az újonnan érkezőknek. Pardon, coborâți?

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében